9.fejezet

           Félelem

Ha féltem valamitől,mindig leküzdöttem.Ha akadály tárult elém,felemelkedtem.Bátor gyerek voltam!Mi lett azzal a kislánnyal,aki plüssmacit szorongatott,a bátyát
kritizálta,mindig boldog volt és a félelmét legyőzte?Pedig most kéne a legbátrabbnak lennem,de nem megy.Ha csak az elém terülő feladatra gondolok elkap a félelem,mi
szerint nem állók rá készen.Akkor megkérdem magamtól ez az idő mikor jön el?Nem azért sírtam,kerestem napokig hogy most meghátráljak!ELÉG!Louis felhívott telefonon
s azt mondta eljön értem.Louis!Felsóhajtottam a neve gondolatán.Csak neki ne fájna!Bár nem tudom hogy mit érezz,de megrémiszt a gondolat hogy ő ezen agyal.A másik
meg hogy Harry elmondta neki?Mit csinált?Érdekelte?Vagy már túlságosan?FÉLEK!Na már megint!Tegnap miután haza hozott Lou még jobban szakadt az eső,villámlott és dörgött
az ég.Féltem de az a félelem ehez képest semmi.Felkaptam a fejem a csengő hangjára.Hogy anyunak elmondjam inkább passzolok!Ki tudja mit mondana ha rájönne hogy megint
egy 1D tagba zúgtam bele?Hát ő.Épp hogy kinyitottam az ajtót, úgy csúsztam ki rajta.Louis a kocsija mellett állt és engem figyelt ahogy közeledek felé,miután bezártam
az ajtót.Széttárta a karjait,én pedig belebújtam.Be szívtam azt a tipikus férfi illatát,amit 2 méterről is lehet érezni.A félelem egyre csak növekedett ahogy közeledtünk
a házuk felé.A gyomrom görcsbe rándult,s azt se segít hogy Louissal nem beszéljünk sőt,rám sem nézz.Haragszik?Csak azt ne!Nem akarom elveszíteni!
-Ha-haragszol-tördeltem a szót.
-Nem-felelte komoran.
-Ne hazudj!-kértem.Hitetlenkedve megrázta a fejét és keserűen felnevetett.
-Fáradt vagyok.Alig aludtam,mert ti nem vagytok hajlandók beszélni-mondta meggyötörten.Jobban megvizsgáltam az arcát.A kék szeme alatt sötét karikák voltak.Nagyot kellett nyelnem
hogy megbocsássak magamnak.Miattam!Harry se mondott neki semmit.Miért?!
-Tudom-szólaltam meg.-Vagyis nem-javítottam ki magam-De mindent megtudsz ígérem.Csak ezt ne csináld!-kértem.A száját beszédre nyitotta de abban a pillanatba össze is
zárta.Ha nem figyeltem volna eléggé,ezt észre sem vettem volna.
Felsóhajtottam,és az ablak felé fordultam.Csak bámultam kifelé,s néha összerezzentem a gondolataimtól,amire Louis rám kapta
a tekintetét de szólni nem szólt semmit.Őszintén?Zavar!Zavar hogy ezt csinálja,de legbelül meg tudom érteni.Én is ilyen lennék,talán még rosszabb.Amikor a Spencer nem volt hajlandó elmondani miért búskomor addig zaklattam míg fel nem adta.A legrosszabb tulajdonságom a kíváncsiság!Utálom ha valaki nem mondja el a bánatát,mert nem tudok rajta segíteni!Az ég szürkén festett. Sár tocsák is voltak.
Le se lehetne tagadni hogy tegnap vihar volt.A motor megállt,így ki kellett pattanom a kocsiból.Magam után csapva az ajtót haladtam Louis előtt.
Kinyitottam az ajtót,s beléptem a házba. Lou szorosan a nyomomba volt,épp hogy nem érintett meg.Itt az idő!Nem nincs itt!De itt
Na jó elég zakkant  lehetek ha saját magammal veszekedek.
-Harry!-kiáltotta el magát a hátam mögött Lou amire összerezzentem.Mellém lépett s megszorította a kezem,így rá néztem.
-Nem akartalak megijeszteni-fogta meg mindkét kezem.Végre hajlandó beszélni velem.Megráztam a fejem és hozzábújtam.
-sajnálom!-súgta a fülembe.Jó volt végre érezni hogy szeret,vagy olyasmi.Még nem mondta nekem a 9 betűs szót.De most komolyan pár napja járjunk,és már
bonyodalom van.MI lesz később?
-Ne butáskodj-szóltam rá,s elváltam tőle.Amint megfordultam Harry előtt találtam magam.Az a csepp bátorság is amit Louis-tól loptam elpárolgott.
-Szia-szólalt meg Harry.Na jó inkább fog be!SZIA?!!Beszédre nyitottam a szám de megelőzött.
-Nem te figyelj!-vágtam közbe.Felszívtam minden dühöm iránta hogy abból gyűjtsek valamennyi erőt.-Louis-fordultam hátra.Felrakta a kezét,s nagy nehezen rávette
magát hogy kimenjen.
-Miért?!
-Én csak....sajnálom-hajtotta le a fejét.Keserűen felnevettem,s megforgattam a szemem.
-Mit?Azt hogy miattad sírtam?Hogy miattad vesztettem el önmagam?Hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád elhagytál?Egy levélben dobtál?
-Igen-sóhajtott fel.A maradék bátorságom elhagyott,ahogy szomorú,bűnbánó tekintetét az enyémbe fúrta.Valaki mentsen meg!Magamat kell megmentenem!Kiszaladtam,
nem érdekelt hogy Harry hátulról less,csak hogy el tűnjek a közeléből.Szép kis bátorság!Régebben még azt képzeltem magamról hogyha valakit utálok bemosok neki.
Persze,persze!Ez még akkor volt amikor Londonba jöttem.Most az egyetlen aki érdekel Louis.Louis!Vissza fordultam és a lehető leggyorsabban kerestem meg a házukat.Nem
jártam messze,így hamar odaértem.
Ahogy közeledtem  úgy halottam Louis éles,dühös hangját.Kicsaptam az ajtót ahol egyből Louis és Harry köze álltam mielőtt még egyet bever neki.
-Louis!-szóltam rá,majd Harry-re néztem aki kiköpte a !?vért?!.A szemem könnybe lábadt ezt látva.Sosem szerettem és most se szeretném hogy baja essen!Egy sajnálkozó
pillantást vetett felém,s felszaladt a lépcsőn.A levegőt szaggatottan vettem,a szívem ezerrel dobogott.Louis-ra néztem aki ökölbe szorított kézzel,s lehajtott fejjel
állt még mindig ott.
-MI folyik itt?!-kérdezte aggódva Gigi.Szóval ők is itt vannak.Észre sem vettem hogy a többiek is idetévedtek.
Nem bírtam tovább kiszaladtam az ajtón.Már háromszor szaladok ki szomorúan!Pedig
 most Louissal kellett volna maradnom.
Önző vagyok!De ki az a személy aki ott maradna az ex pasijával,a pasijával akit szétvett az ideg és a barátaival akik nem tudnak semmiről?Hát én biztos nem!A többieknek
kellett volna elmesélnem ezt az egészet,amire
én most nem állnék kész.Megszólalni sem bírok nem hogy magyarázni!Azt nézni ahogy Ő bántsa Harry-t miattad?!Eddig ez volt a legrosszabb amit láttam!Elég messze lakom
Louis-éktól,ami eddig fel sem tűnt.Csak akkor
vettem észre milyen fáradt vagyok mikor abbahagytam a futást.Ez mindig így van.Könnyektől nedves arccal rohantam nyitottam ki az ajtót,s magam után is csaptam.A kulcsot
eldobtam,és lecsúsztam.A könnyeim záporként gyülekeztek.Mért fáj ennyire?Mintha nyilakat szúrnának a mellkasomba,miden egyes alkalommal mikor vissza gondolok.
Kinéztem az ablakon,ahol már sötét volt.Eddig sírtam volna?Most ha látnám magam a tükörbe biztosan beleköpnék.
A telefonom megszólalt a zsebemből..Felemeltem a fejem,s szipogva kivettem.Ismeretlen szám. Hagyjanak már békén!Leraktam,s vissza raktam a helyére.A
következő pillanatba megint meg szólalt.Hipper gyorsasággal felvettem.
-Gyere gyorsan!
-Ki az?-kérdeztem elhalt hangon.
-Gigi.Csak siess nem tudom meddig tudjuk lefogni Louis-t-hadart.A neve hallatán felálltam, s már rohantam is ki.Csak szágultam
 London utcáin.Nem töröttem a félelmemmel,mert az nagyobb félelem amit most érzek. Büntudat!Utálom a gondolatot hogy
Louis miattam támadja meg a legjobb haverját és az nem védekezik mert szánalmasnak tartja magát.Nedves arcomat marta a hideg így még gyorsabbra vettem lépteim.Gyorsan
 befutottam az ajtón(4-szer szomorúan),a kiabálások hangja felé.
-Niall segíts!-kiabált szerintem Liam.Amint beléptem a nappaliba szaladtam is Louis elé,aki erősen próbált kiszabadulni a kezek fogságából,de amint észrevett  abba is
hagyta.Intettem a többieknek hogy kimehetnek.Amikor magamra maradtam Louissal csak lestük egymást.Én azt néztem
hogy ilyen komolynak még nem láttam amióta ismerem,ő pedig jóformán kisírt arcomat tanulmányozta.
-Mért csinálod ezt?!-förmedtem rá.Keserűen felnevetett.
-Nem fogól tartozni a kihasznált nők közé akiknek csak egy..-de itt megcsuklott.Most én lettem ideges hogy ilyeneket állít rólam.
-Mondjad!-parancsoltam.
-..köre kell-fejezte be.A levegőt dühösen be és ki vettem majd megráztam a fejem.
-Nem feküdtem le Harry-vel-suttogtam magam elé.Felemelte a fejét,és csak nézett.Már épp elmentem mellette,de megfogta a
karom és visszahúzott.Egymás szemébe elmeredtünk,majd megcsókolt amit én egyből viszonoztam.Mit  csinálok?Mért hagyom magam?
Erre csak egy a válasz......mert SZERETEM!