11.fejezet

Mikor már eldobhatod a kulcsot...

Louis Tomlinson
A barátság szolgálat,erős és komoly szolgálat,a legnagyobb emberi próba és szerep.

.*.*.*.*.*.*.

  A kulcsot ledobtam a kanapé előtti kis asztalra, nagy levegőt vettem és beletúrtam a hajamba. Egy Jack Daniel's-es üveggel mértem végig a nappalimat. Nem is tudom mikor jártam itt utoljára de ahoz eléggé hogy teljesen elfeledkezzek a falón lógó képekről.

 Nagyot kortyolgatva nevettem fel keserűen ez egyiken. Mért volt ez jó neked? Mért volt jó összetörni a szívem?-szegeztem a kérdéseket gondolatba a képnek. De már egyáltalán nem érdekel! Jó persze érdekel, de már annyira nem hogy miatta szomorkodjak. Hisz sosem fogom 

elfelejteni a vele töltött időt-főleg mert nem tudom a szakítása okát-de már a részemmé vált. De azért egy nyavalyás magyarázatot adhatott volna!

Egy pillanat alatt átjárta a testem a düh. Lekaptam a falról, s azzal az erővel csaptam ki az ablakon, amit időközbe nyitottam ki. Halottam hogy darabokra törik, de nem érdekelt.

Egyáltalán nem érdekel!

Levettem egy másik képet amin én voltam meg Harry. Hátra húztam a karom, de nem tudtam eldobni. Magam elé tartottam és néztem milyen egyszerű volt akkor. Hogy tudnálak megérteni? Mikor az is zavart hogy nem mondtad el! Mikor én mindent megosztok veled. Jó ez olyan lányos volt,de nem tehetek róla. Nőkkel nőttem fel!

 A képpel, és az üveggel a kezemben ballagtam ki a hatalmas kertbe. Lefeküdtem a földre, s néztem a csillagokat. Igaz hogy mindig ki állt mellettem. Ezt nem tagadhatom. Akkor is velem volt mikor Hannah-val, Eleanorral szakítottunk. Mikor ki akartam lépni a bandából, ő volt aki visszahúzott, mert megbántam volna. Mikor a sárgaföldig leittam magam, füveztem, cigiztem akkor is ott volt velem-bár utóbbit még mindig csinálom. Egy percre sem hagyott cserben! Tudom nem kellett volna füveznem,de ember vagyok én is követhetek el hibát. Minden ember követ el hibát, mert ez így van rendjén. A hibáidból tanulsz. Arra kért hogy értsem meg, de ha csak visszagondolok szétvett az ideg.Magam éle emeltem a képet-miután sikeresen leöntöttem magam alkohollal-és csak néztem. Képzeld magad a helyemben-halottam meg a hangját a fejemben. Oké..meg próbálom.Harry Styles vagyok aki úgy dönt elmegy bulizni,miután a menedzsere kijelentette hogy szünet. Elviszem a haverom és a csaját, de azok lelépnek és magamra maradok. Találkozok egy lánnyal, aztán megint és megint és beleszeretek. Na itt visszatértem, kicsit idióta próbálkozásomból.

Tudom hogy hülyeség, sőt idiótaság, de féltékeny lettem ahogy elgondolkoztam. Féltékennyé tesz hogy egyszer az övé volt. Louis az ital beszél belőled!-szólalt meg a fejemben a morcos hang. Inkább folytatom. Ő is szeret boldogság van, minden. Amikor Paul kijelenti hogy folytassuk a turnét. Döntenem kell! Vagy elviszem magammal megfosztom a családjától, adok neki egy olyan életet mint nekem van, vagy elhagyom, összetöröm a szívét és ezzel a magamét is. De itt most nem az számít hogy én mit érzek mikor róla van szó.-ültem fel, mikor kezdett leesni-Nem lehetek önző, nem gondolhatok magamra. De a szemébe sem tudom mondani hogy figyelj:Elhagylak mert turném a van,összetöröm a szíved. Ő így fogná fel, ezért kell írnom egy levelet.

Ez nem lehet igaz-tértem vissza a saját életembe. Megértem! Valahogy tudom,hogy én is ezt tettem volna. Megértem! Basszus! Megértem.........

Harry Styles

Az a szomorú igazság, hogy bizonyos dolgokat nem lehet visszacsinálni. Ha egyszer elkezdődik valami, bármit tehetünk, nem térhetünk vissza a kiindulóponthoz. Ha csak a legkisebb dolog is félresiklik, az örökre úgy marad.

                                                                                         /Murakami Haruki/

Majdnem egy  hét telt el azóta hogy utoljára beszéltem Louissal. A többiek állandóan kérdezősködnek,ez pedig az idegeimre megy. Elmondtam nekik ez egész History-t akkor mért nem akarnak békén hagyni?! Csak annyit akarok hogy kerüljön végre minden a régi kerék vágásba. Minden nap fojtogat a bűntudat. De félek hogy ennél több is kerülget. NEM! Azt nem engedhetem meg magamnak! Louis kivett egy hét szabadságot. Így úgy ahogy haladtunk az új album számain. Nem tetszik az a pár zene amit már megirtunk. Valahogy most nem áll a szívemhez. Nem tudok rá koncentrálni mikor állandóan azon az eseten jár az eszem. Louis-ról annyit tudok hogy szokott járni Lízék,de ezt is a fiúktól. De ma ha akar ha nem találkozni fogunk, hisz ma el kell menünk egy hülye interjúra, hogy hülye kérdéseket rakjanak fel,amire nem mondhatunk nemet. Hisz a rajongók is nagyon kíváncsiak, és Paul szerint ebből csak zűrzavar lett volna. Észrevették hogy Louis a külön házába van már napok óta, és azt nekik muszáj tudni hogy mi van.

Liam szerint az egész műsor Louis-ról fog szólni, az új barátnőjéről, Eleanor-ról, és az elvonulásról.

Szóval ez egy Louis műsor lesz, habár ezt próbálják majd elrejteni.Előre látom unatkozó és szabadságra váró arcát. Sosem szerette ha ő van a középpontban, főleg ilyen témában. Utálja ha az ő élete a fél világ élete. Az egyetlen amiért kibírja, az az hogy azt csinálhassa amit szeret, ami a zene. Fura hogy ilyen sokat tudok róla, de ez ennyi év alatt összejött. Felvettem a lábomra a cipőt, ami egy egyszerű tornacipőnek bizonyult.

  Mire kiértem a kapun már mindenki a kocsiban ült. Gyorsan bepattantam hozzájuk. Louis az ablaknál ült és kifelé bámult . Niall a telefonját nyomkodta, Liam meg úgy el volt a gondolataival. Hiába van nekem is elég problémám, nem tudom nem észrevenni ezt a folytonos elmerülését Liamnek. Néha rá kell üvölteni hogy végre visszatérjen a földre.

  És van egy másik dolog is. Az a múltkori telefonhívás. Azóta még nem törődtem vele, de érzem hogy muszáj valahogy ki kell derítenem ki az a hang. Így nem mehet tovább! Csak az a baj, hogy akárhányszor rá akarok fordítani egy kis időt nem megy. Még most is magam előtt látom a döbbent 

arcát amikor először láttam AZ óta. Egyszerre éreztem azt hogy megfulladok a bűntudattól, és valamilyen különös oknál fogva-amit ki akarok törölni-éreztem hogy teljes vagyok. Tudom nem kóser. Már elrontottam! Ne szépítsük tönkretettem mindent! Lehet még most is együtt lennénk. De az

én hülye agyam nem hallgatott a szívemre és úgy döntött elhagyja. Ami nem csak nekem ártott hanem neki is. Ha akkor ÚGY döntöttem volna, most nem lenne ez a helyzet. Nem utálna a legjobb barátom, és a lány se. Ki kell törölnöm valahogy ezt az érzést! Nem akarom ezt érezni! Nem vagyok én már így is szar helyzetbe?!

.*.*.*.*.*.*.

A színpad mögött vártuk hogy ránk helyezzék a mikrofont még a show előtt. Mindenki észrevette a feszültséget Louis és köztem. De nem említettek.Volt már idő megtapasztalniuk néhány ének órán a még mielőtt szabadságot kért volna.
-Harry!-halottam meg hátulról azt a hangot amit ha a halálból felkelnék is ismernék. Villám gyorsasággal megfordultam és a keresztlányomat láttam meg először. Már futott is hozzám, így széttártam a karom. Magamhoz öleltem azt a pici testet.
-Hiányoztál!-súgtam a fülébe.
-Nekem is hiányoztál Harry, de attól még nem kell összenyomni -Hangja olyan volt mint akit halálra nyomnak. Eresztettem fogásomon és a szemébe néztem. Huncut mosolyt villantottam felé, amire már tudta mi vár rá és kapálózni kezdett. De ez mit sem ért. Felereszkedtem a térdemről a kislánnyal a kezemben, közben össze vissza puszilgattam.
-Segítség!-kiabált, közben próbált eltolni magától. Abba hagytam a kínzását, amire ő már ki is mászott az ölemből majd az arcát kezdte erősen törölgetni.
-Fújjj'! Tiszta nyál lettem-undorodott el.
-Legalább tiszta nyál-nevettem ki.
-Harry te sosem változol?!- Ilyenkor hasonlít igazán az anyára.
-Szia Harold-fogta meg a vállam Lou, a styles-tünk., aki mellékesen a keresztlányom édesanyja.
-Szia Teasdale-fordítottam a fejem hogy láthassam is.
-Mért nem szóltok egymáshoz?-kérdezte Louis-ra bökve, aki épp Lux-al játszott. Eddig el is felejtettem.
-Hosszú Lou-fordultam felé, így keze leesett a vállamról.

-Akkor most köszöntsük sok szeretettel a One Directiont! -halottam meg a végszót.
-Mennem kell-vontam vállat.
-Ennek még nincs vége-emelte fel mutatóujját. Még egy puszit adtam Lux-nak majd fiúk után én is bevonultam. Magamra erőltettem egy mű mosolyt, amit már volt időm gyakorolni.
Leültem a maradék helyre ami balra a szélső volt.

-Sziasztok fiúk!-mosolygott furán idegesítően Helena, az egyik leghíresebb műsorvezetőnő.

-Helló-köszöntem én így. A többiek mind máshogy.

-Szóval új albumon dolgoztok?-kezdte. Kényelembe helyeztem magam, eldöntve hogy addig nem szólalok meg míg nem kérdeznek. Helenát néztem ahogyan érdeklődve hallgassa Niall szavait.

-És mi van Zaynnel? Jól megvagytok? Mert tudtommal Harry, akadt köztetek konfliktus. -A nevem hallatán felkaptam a fejem, ami eddig a tenyeremben pihent.

-Szerencsére megoldódott-mosolyogtam halványan, csak hogy a szűk válaszom ne hasson ridegen.

-Ez nagyon jó hír!-Szerintem is!-Louis?-tért végre arra amiért megszervezte az egészet. Louis! -Új barátnőre tettél szert, vagy ez is csak felkapott pletyka?-Szinte 

halottam Lou gondolatait :Ha tudja hogy igaz akkor egyáltalán minek kérdezi? Ezeket tényleg ezért fizetik? Pletykafészkek! De ehelyett kedvesen válaszolt.

-Igazak az állítások-mosolyodott el, ravaszul.

-Szóval elfelejtetted Eleanor-t?

-Elfejteni nem felejtettem el de már megtanultam az emlékével tovább élni -Mondott valamit rá Hel, de nem nagyon érdekelt. Elmerültem Liz emlékeibe :Bármikor hozzámért mintha áramütés ért volna. Az az édes mosoly....Elég legyen!-ráztam meg a fejem, így vissza nyertem a világ zaját.

-__Ugye nem veszett el Larry Stylinson?-eszméltem fel a végére. Na ezt Louis-ra hagytam. De mivel ő inkább a parkettát tanulmányozta nekem kellett megszólalnom. Remek!

-Igazából..-kezdtem.

-Minden rendben a Larry párossal!-vágott közbe Louis őszintének tűnő  mosollyal. Próbáltam nem meghökkenni, ezzel elárulva magunkat, de nem csak én voltam így. A fiúk is ugyanígy bámulták Louis-t. Akkor leesett. Nyilván nem akarta hogy a rajongók ezen rágódjanak. Érthető! Mikor véget ért az adás, kisétáltam és hagytam hogy leszedjék rólam a mikrofont.

-Louis!-szóltam utána, mielőtt kilépett volna az ajtón.-Ez mi volt?!-kérdeztem értetlenül. Felém lépett pár lépest, hogy azért ne hallja a fél alkalmazott miről van szó

-Sokat gondolkoztam azon amit mondtál. Megértelek!-sóhajtott fel.

-Ez azt jelenti hogy nem tudsz a jó öreg Harry nélkül élni?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem..ez azt jelenti hogy a helyedben én is ezt tettem volna, és most itt az ideje hogy én is jó barát legyek-mosolygott vissza.

-Szóval?

-Nincs harag haver-Ahogy kimondta hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Egy olyan hiányoztál barátom mosoly.

-Gyere ide Tommokám!-vettem fel az érzelgős énemet, és megöleltük egymást a bandatársammal. Ilyen helyzeteket mindig nyálasnak tartottuk, de most nem éreztem így. Kezd minden a helyére kerülni. Vagy csak most jön az igazi küzdelem?

Elizabeth Taylor

"Szeretlek, mert az egész mindenség összefogott, hogy elérjek hozzád."
(Paulo Coelho)

  Túl régen éreztem azt a felülmúlhatatlan érzést mint most. Mikor állandóan rá gondolsz. Amikor már az ember hozzá szokik nincs visszaút. Én hozzászokhattam hogy minden nap csak úgy beugrott hozzám-szó szerint. Megszokhattam hogy minden nap hallom lágy, vékony hangját. Egy valami van amit nem tudok megszokni :Az érintéseit. És ezt szerintem sosem fogom. Mikor bőre érintkezik az enyémmel. Nem AZ még nem történt, és még nem is akarom. De ezek az érzések mögött még mindig ott bujkál Harry és Louis között lévő feszültség, amiért még mindig magamat hibáztatom.
 Most hogy visszagondolok elég hülye voltam amiért nem írtam be a Google-ba hogy :Harry Styles és nem néztem meg az együttes többi tagját. Hülye voltam mert nem kérdezősködtem róla. De lehet hogy a sors akarta hogy így ismerjem meg Louis-t.
 Hirtelen az egész gondolatomat elseperte egy hapci. Megfáztam. Hát persze hogy megfáztam mikor áztattam magam az esővel! Csengetésre lettem figyelmes. Morogtam egyet mert biztos voltam benne hogy nem Louis az mivel ő mászni szokott. Nincs szegénykémnek izomláza? Még egyszer megnyomták a csengőt, még egyszer és még egyszer. Mi van ezzel/ezekkel?!
-Megyek már!-álltam fel majd az ajtó felé igyekeztem.Egy könnyed mozdulattal kinyitottam az ajtót, s egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon mikor meg láttam kik azok. Egyáltalán honnan tudjak hol lakom? Louis!
-Hát ti?-döbbentem meg.
-Nem is örülsz nekünk?-tetetett sértést Niall.
-Dehogynem..ömm..gyertek be-álltam el az ajtóból. Utoljára Gigi jött be, akivel egy barinős ölelést folytattunk. Ez alatt a kis idő alatt jól összebarátkoztunk. De még most se hiszem el hogy Gigi Hadid a barátnőm! Valamelyik nap eljött és akkor elmeséltem neki az egész történetet, amitől könnyes lett a szeme. Így a végen elsírtuk magunkat.
 Nem tudom mit kell csinálni ilyenkor, szóval hagytam hogy körül nézzenek. Niall éles szemmel vizsgálta a hűtőszekrényt, amin csak mosolyogtam. Liam anyám díszeit, Zayn és Gigi pedig elvoltak foglalva egymással.
-Szóval azért jöttünk hogy meghívjunk téged a ma esti...-Itt abbahagyta Gigi és a többiekre nézett.
-Mire is fiúk?
-Tábortüzes éneklés!-ordítottak egyszerre.
-Arra-bólintott mosolyogva Hadid.
-Ugye ez is egy olyan 1D-s dolog amire nem mondhatok nemet? -kérdeztem de inkább hangzott kijelentésnek.
-Eltaláltad-jött mellém Niall és mosolyogva átdobta a karját a vállamon.
-Louis?-kérdeztem.
-Harry-vel várnak ránk-válaszolt Liam, miközben ez egyik régiségen nézett át, amin egy apró lyuk volt. Ahogy kimondta belém szállt a felélem és ledobtam a vállamról Niall kezét, aki majdnem elesett.
-Nem féltek hogy kárt tesznek egymásba?!-tetten szét a kezem hitetlenkedve.
-Nem-mondta nemes egyszerűséggel Gigi. Úgy látszik itt mindenki megörült!
-Ti normálisak vagytok?!-förmedtem rájuk. -Oda kell mennem-keresgéltem a cipőmet.
-Nyugi kislány!-fogta meg a vállaim Zayn. -Oda viszünk kocsival-próbált rám hatni hipnózisos beszéddel. Vagy mivel.
-Ha abba hagyod ezt a baromságot és elindulunk most -Bólintott és elengedte a vállam.
-Kifelé!-löktem ki őket a házból.
-Menjünk már na!-Mondta valamelyik, most nem nagyon figyeltem.Villám gyorsasággal bekulcsoltam az ajtót, s szinte futottam a kocsihoz ahol már a többiek beültek. Most nem érdekel az se hogy Harry-t kell néznem, mert ha valami bajuk esik.. Én nem tudom mit csinálok!
-Mehetnénk gyorsabban?!-ütöttem meg Liam vállat, a hátsó ülésről.
-Nyugtassátok le valamivel!-adta ki a parancsot Liam.
-Nyugodj le, szopogass kavicsot-mondogatta vagy tízszer Niall csiga lassúsággal.
-Befejeznéd?!-förmedtem rá.
-Be mert már itt vagyunk -Amint kimondta kirontottam az autóból egyenesen a házba. Hangokat keresve álltam meg, de végig bennem volt az adrenalin.Valamelyik ajtó mögül éneklést halottam és nevetéseket, kicsit furcsáltam de nem kellett több hogy betörjek. A döbbenettől kimeredt szemekkel és némi megnyugvással vettem észre hogy az ajtó mögött Louis és Harry(?) nevetgélnek.
-Öööö-Nem jutottam szóhoz. Kibékültek?! Szóval azért voltak olyan nyugodtak, és nem mondták volna ezt még megkeserülik. Egy papírt eldugva állt fel a barátom hozzám félmosollyal az arcán.
-Igen Ellie kibékültünk!-támadta le az ajkaimat. Szóval ilyen érzés mikor eldobhatod a kulcsot. A szíved szabaddá válik és úgy érzed mintha szállnál. És az meg ráadás hogy közbe annak a csókját érezheted akit a legjobban szeretsz. Megszabadultam a bűntudattól!