2016. augusztus 4., csütörtök

17.fejezet



Tudom mit kell tennem!

 Reménykedve ébredtem fel, de ahogy megpillantottam az a cseppnyi remény is elúszott, és beleestem a képzeletbeli gödörbe. Megint!
Louis Will. Tomlinson
Még ha nem is ébred fel, neki látnia kell.
 Felálltam, és azonnal megéreztem a nyakamba, és a hátamba hasító fájdalmat. Bementem a fürdőszobába, leszarva hogy nekem nem lehet használni. Megmostam az arcom és kiöblítettem a szám. Ja tényleg! Ma várnak rám a szidások. A gondolatra felnyögtem, és kimentem a szobából, hogy elszívhassak egy cigit. Beszálltam a liftbe és levitettem magam a földszintre, onnan ki a kórházból. Azonnal megcsapott a szél, és a friss levegő, ami jól esett a bőrömnek, és az orromnak is. Végre nem kell beszívnom a fertőtlenítők szagát. A zsebembe nyúltam cigiért, de mivel nem volt benne, nagy káromkodás közben elhatároztam hogy elmegyek a legközelebbi boltba, ami a kórháztól, pár saroknyira van. Az az egy póló volt rajtam, amitől különböztem az emberektől. Mert mindegyiken volt legalább egy mackófelső. Ami nekem sem ártana meg, legalább azért hogy ne ismerjenek fel, mert már így is néhányan megfordultak utánam. Annyi a szerencsém hogy kevés fiatal járkál erre felé.
 Az ég borult volt, és esőre járt az idő. Fura hogy naponta változik az időjárás. Jó ez a dolga, de forróságról esőre? Ez London! De legalább passzol a lelki állapotomhoz, és szerintem a testihez is. Ki tudja hogy nézhetek ki?!
 Tíz perc múlva már a boltban voltam, amit úgy értem el hogy gyorsan sétálok. Oké, a cigire most nem kell gondolni mert az a izénél van ahol fizetni kell. Öhhm mindegy nem kell azt nekem tudnom! Vagy tudom én csak most nem jut az eszembe. Elvettem egy kosarat, és bevetettem magam a vásárlók köze.
-Ez Louis nézz oda! -sikongatott valaki a hátam mögött. A fenébe!  Leragad a szemem, fáj mindenem, cigi hiányom van, Ellie jár az eszembe, de most ez is?!
-Szia Louis! Doris vagyok - nyújtotta felém a kezét mosolyogva, amikor ide èrt, amit elfogadtam udvariasságból.  Egy, olyan, 20-as éveiben járó fiatal nő. Hosszú szőke haja volt, kék tincsekkel, és ragyogó kék szeme. Farmer nadrágba volt, és egy átlátszó ingbe.
-Helló. -szólaltam meg rekedten. -Helló! -kezdtem bele megint mikor már, megköszörültem a torkom.
-Nem akarlak zavarni mert tudom hogy elég bajod van, de írnál egy autogramot a kislányomnak? -húzta el a száját. Hogy mondhatnék erre nemet?
-Hagy lássam a csöppséget! -sóhajtottam fel, mire a lány elvigyorodott.
-Ariel! Gyere Louis szívesen add neked.-tárta szét a karját a csaj, amibe egyből belefutott egy kislány. Gyönyörű kék szemeit rám emelte, és elmosolyodott. Nem lehetett több 4-nél, de máris levett a lábamról, szőke hajával, ami két oldalra volt kötve, így olyan volt mint Mia Talerico. Bár sok mindenben különböznek. Egyszer már fogtam azt a kislányt olyan cukor!
-Szia szépségem! -fogtam meg apró kezét.
-Szia Louis! Ma esett ki a fogam látod? -húzta el a száját, mire felnevettem (?).
-Igen látom nagy csaj vagy már.
-Igen de anyu nem engedi hogy iskolába járjak. -panaszkodott.
-Annak is eljön az ideje. A suli nem jó. Tanulni kell és tanulni kell és tanulni. -Erre az anyja felnevetett, amire én elmosolyodtam. -Én megbuktam. A tanárnak megmutattam a hátsóm. Többet töltöttem az igazgatóiba mint a terembe, ja és azt mondta nekem a tancsim hogy értelmi fogyatékos vagyok és álljak be bohócnak . -soroltam el egy szuszra, amire a Doris még jobban elnevette magát. -Szóval örülj hogy még ovis vagy. -simítottam meg a karját.
-Szóval a suli egy olyan hely ahol bohócok járnak mint te, és nekem mint okosnak ki kell ezt bírnom? -tátotta el a száját, amire mindketten felnevettünk. -Anya várhat a suli! -fordította  Doris felé a tekintetét és hevesen megrázta a fejét.
-Cukorborsó vagy ugye tudod? -csikiztem meg, majd ránéztem az anyjára aki bólintott így kivettem a kezéből.
-Mondták már páran. -dobta hátra a haját drámaian.
-Tényleg? -tetettem meglepettséget.
-És azt mondták már neked hogy te vagy a világ legjobb embere? -nézett a szemeimbe.
-Nem mondták. -válaszoltam.
-És miért nem mondták?
-Biztos azért mert nem én vagyok a világ legjobb embere. mosolyodtam el.
-Hmm. Louis?
-Hallgatlak!
-Szerintem te vagy a világ legjobb embere!  -simította meg az arcom. A szívemet elöntötte a melegség, és muszáj voltam elmosolyodnom.
-Miért gondolod ezt? -fogtam meg apró kezét az arcomon.
-Azért mert ha rossz döntést is hozol,  minden erőddel azon vagy hogy jóvá tedd. -mosolyodott el. Alig hittem a fülemnek! Egy 4 éves kislány ilyet mond? Ránéztem az anyjára, akin ugyanúgy meglepettséget véltem felfedezni egy kis büszkeséggel. Én is büszke lennék ha az én lányom lenne. Áá kit álltatok nem kell az én lányomnak lennie ahhoz hogy büszke legyek rá!
-Köszönöm öhm nem jutok szóhoz. Te zseni vagy vagy mi? -pusziltam meg az arcát.
-Lehet-vontam meg a vállát majd kimászott az ölemből. -Szeretlek Louis légy jó! -mutatott rám szigorúan mire felraktam a kezem és a mosolyom hatalmasabb lett.
-Én is szeretlek Ariel. Jó leszek. De cigizni cigizhetek?
-Öhmm -gondolkozott. -Az ártalmas Louis! -fonta össze a karját a mellkasa alatt, és összehúzta a száját.
-Tudom de ígérem egyszer leszokok jó? -kérdeztem kedvesen, mire leengedte a karjait és megadva magát bólintott.
-Akkor mi most..menjünk. -szólalt meg Doris, és beleültette a bevásárlókocsiba a kislányt.
-Sziasztok! -köszöntem el mikor távolodtak.
-Helló! -köszönt Doris.
-Szia Louis! -integetett hevesen Ariel, amit mosolyogva viszonoztam, majd keresgélni kezdtem a kaják közt, mert  gyomrom megkordult. Mikor is ettem utoljára? Ja még az előtt.. A mosoly lefagyott az arcomról mikor újra szembesültem a tényekkel, de az emlék megmaradt. Az, hogy egy kislány megnevettetett, és elfelejtette velem a történteket. Köszönöm Ariel és Doris!


                                                                   ***

Teljesen átöltözve, tele töltve a hasam léptem ki a boltból. Igazából nem is vettem igazán semmit, csak fekete mackónadrágot és fekete pulóvert, és egy szemcsit, amiket már fel is vettem, meg kaja vásárlás helyett ebédeltem-igen ebédeltem mert már elmúlt dél- egy ilyen kis kínai étterem féleségbe, és vettem egy csokor vörös rózsát, ahhoz pedig írtam egy cetlit. Ja és ki ne hagyjam a gyújtót és a doboz cigit se. Nem, nem hazudtam a kislánynak, egyszer leszokok, de az akkor lesz mikor minden a helyére kerül. Az eső cseperegni kezdett, így gyorsabbra vettem lépteim, hogy ne ázzak szét. Meggyújtottam a cigit, és jóízűen beleszívtam. Az így ment addig, míg oda nem értem a kórházhoz, akkor megkerestem a dohányzóknak szánt kis helyiséget, ami szerencsémre olyan helyen volt ahol már nem érhetett víz. Meggyújtottam még egy szálat, majd előhalásztam a zsebemből a telefont, ami elég nehéz volt a rózsa miatt, de azt a hónom alá raktam, és felhívtam Harryt. Az esőt nézve, vártam hogy felvegye, ami öt csörgés után történt meg.
-Na mizu tudja már Paul? -tértem egyből a lényegre, majd szívtam egy slukkot a cigiből.
-Itt ül mellettem és a kórházba tartunk. -halottam meg mély hangját.
-Remek! -mondtam gúnyosan.
-Kivel beszélsz? -hallatszott Paul hangja, mire sietősre vettem.
-Harry itt leszek de most leteszem elég lesz szemtől szembe hallgatni őt.
-Oké. Louis..-A többit már nem halottam mert bontottam a vonalat. Elszívtam még a cigit, majd felszaladtam a 178-as szobába. Azonnal rám csapódott minden szomorúság, és azon voltam hogy minél hamarabb hagyjam itt ezt a helyet. Az ember fura, egyszer mellette akkor lenni, de mikor már egyre jobban fáj, és fél, fél hogy bekövetkezik, csak el akar húzni.
-Szeretlek! -pusziltam meg a homlokát, és letettem a csokrot a szekrényre, majd odabiccentettem a szőke csajnak, és kihúztam a szobából.
-Szerintem te vagy a világ legjobb embere!  -simította meg az arcom. A szívemet elöntötte a melegség, és muszáj voltam elmosolyodni. 
-Miért gondolod ezt? -fogtam meg apró kezét az arcomon.
-Azért mert ha rossz döntést is hozol,  minden erőddel azon vagy hogy jóvá tedd. 
Zajlott le bennem megint az a beszélgetés. Én jóvá akarom tenni de nem tudom hogy mivel! Csak azt tudom hogy mellette kéne lennem nem pedig a lépcsőn leszaladni, azzal a céllal hogy elhúzzak innen! Hisz más azt akarná hogy ott legyen vele. Lehet a tesója is vele akarna lenni. Hmm....
-Louis! -halottam meg egy ismerős kiáltást, mikor leértem a lépcsőn, ezzel elterelve gondolataim. Nem soká az összes fiú megtalált, Gigivel együtt aki azonnal felszaladt egy csokorral a kezében. Egyébként a többiek kezében is volt, sőt Pauléba is.
-Na halljuk milyen idióta vagyok! -mondtam mikor ledűltem a székre, majd az arcom a kezembe temettem. - Minél hamarabb elkezditek annál hamarabb végzünk. -Találtam ki egy jó tervet.
-Megörültél? -Stopper indul. -Mért hülyéznénk le? A twitteren több száz követőd lett, és egy csomó gyűlölködő levelet kaptak a riporteresek, nem is beszélve a te kommenteidről amibe azt írják hogy igazad volt stb. -Paul mondandója végén, elvettem a kezem az arcomról, és kimeresztett szemekkel bámultam rájuk. Ez hihetetlen! Az ellenkezőjét kaptam mint amit vártam! Annyira jól estek a szavai!
-Híres lettél barátom. ült le a mellettem lévő székre Niall. Híresebb helyesbítek!
-Nem is nézted? -kérdezte Liam.
-Szerinted? Kinek van hozzá kedve? -húztam fel a szemöldököm.
-Igaz! -szólalt meg Zayn. Harry csak elgondolkozva bámult maga elé, aminek én vetettem véget.
-Kölcsön adod a kocsikulcsod? -álltam mellé.
-Nincs itt Paulé vall jöttünk, mivel ő jött mivel jött nálunk. -válaszolt Hazz.
-Kölcsönadod? -fordultam Paul felé.
-Minek hogy tönkretedd? -kérdezett vissza.
-Nem teszem!
-Ja mint 2010-be. -forgatta meg a szemét. Ne ez hosszú történet! Kölcsönadta, és én elmentem vele bulizni, de sajnos volt bennem , és mivel új is voltam a vezetésbe, elfelejtettem lenyomni a kézi féket a kocsi meg neki ütközött egy oszlopnak. Nem is olyan hosszú!
-De most nem fogom. -tértem vissza az emlékből.
-És akkor mi mivel megyünk haza? -vette ki a zsebéből a kulcsot.
-Busszal! -vettem ki egy hirtelen mozdulattal a kezéből és kiszaladtam vele. A parkolóba megláttam a fekete Range Roverét, ami hasonlít a Harryére. Tényleg a kislánynak, Arielnek nem is adtam autogramot! Mindegy! Beültem a kocsiba, és egy pillanatra megálltam.
 Tudod mit kell tenned Louis! Irány Suzyék! -fordítottam el a kulcsot. Még ha nem is ébred....-megráztam a fejem. -neki látnia kell!

Lucy Hale <3:
Elizabeth Taylor




-Felejts el! -szólalt meg végre percek múlva. Bár sose tette volna!

-Te-tessék?-dadogtam fájdalmamba.



-Az egyetlen dolog ami miatt megérte ez az egész, -szipogtam.-hogy eltűnt az életemből az egyik "miért" . Anya miért? -tettem szét a kezem.
-Mi miért? -suttogta.
-Miért váltatok el? -kérdeztem meg egy nagy sóhaj kíséretében.
-Komolyan tudni akarod? -kérdezett vissza.
-Hónapok óta. -vettettem oda szenvtelenül. 
-Azért mert apád megcsalt!

Ne! Kérlek ne!  Ne tedd ezt velem! Louis! Ne! Miért?! -kiabáltam torkom szakadtából. De senki sem hallotta. Egyedül nekem víz hangzott megállás nélkül a fejembe ez a két történés, ami még most is ostromol, és lehúzz a mélybe. A fekete lyuk egyre közeledett felém, a szívem majd kiugrott a helyéről. Már majdnem magába vonzott mikor kipattantak a szemeim és felültem az ágyon. Úgy nyeltem a levegőt, mintha a víz alól jöttem volna fel.
 Ösztönösen a fejemhez emeltem a kezem, mikor megéreztem a szúró fájdalmat. Ijedten tapogattam rajta a kötést, és vettem észre hogy a falak fehérek, az orromat pedig megcsapta jód és a fertőtlenítő szag. Ahogy elsimult az álmom, és újra érzékeltem a világot, kitisztul minden. Mindent tisztán halottam. A kocsi motorját odakintről, folyosóról a suttogó beszélgetéseket, a lányt aki a szobában tartózkodik és egy könyvet búj, a testem sajgását, és felmértem hogy egy kórházba vagyok. Lassan minden világossá vált, kivéve az amúgy is kérdéses dolgok, na meg alig maradt meg bennem valami. Egyáltalán mi bajom van? Mióta vagyok itt? Louis. Louist egyáltalán érdekli? Anya. Anya tudja? És a srácok? Apa! Fáj még gondolni is hogy az apám. Az az ember, aki mindig kiállt mellettem, aki ha hazudtam is elhitte, aki mindig játszott velem, aki mindenkitől megvédett. Akire felnéztem, az csak egy mocskos disznó, aki megcsalja a feleségét két gyerek mellett. Undorító! Hogy tud egy ember a szint alá csökkenni?
 Túlbuzgó szívem most lelassult, és sikerült megnyugodnom. De még most is ezerrel kattogott az agyam, és ettől még jobban szúrt a fejem. Visszadűltem a kényelmetlen kórházi ágyba. Egyáltalán Spencer tud róla? És azért ment el igazán? Annyi kérdés cikáza a fejem, és nincs akinek fel tegyem. Mióta vagyok egyáltalán itt?
-Látom nagyon gondolkozol valamin. -hozza rám a szívbajt a könyvmoly csajszi.
-Ja.- nyögtem ki. Hangom a vártnál is rekedtebb volt.
-Nekem felteheted. -mosolyodott el halványan, a szőke hajú kék szemű 20-as éveiben járó nő. Vajon ő miért van itt? És mióta tartózkodik ebben a fehér, rémisztő helyiségbe?
-Mióta vagyok itt? -tettem fel egy sóhajtás közben.
-Öhmm két napja? Igen két napja. -gondolkozott el rajta.
 -Úristen! -hökkentem meg. -És izé..öhmm.- Nem jutottam szóhoz. Igazából nem is egy ismeretlen lánynak akartam fel rakni a kérdéseim. Louis meglátogatott? Vagy nem is érdekli? És anya? A fiúk? Gigi?
-Nyugi. -húzott vissza a kórházba a könyvmoly csajszi. -Ha arra gondolsz, meglátogattak. Nézz oda!-mutatott balra. Ösztönösen odakaptam a pillantásom, s egy félmosoly húzódott a számra mikor többféle virágot véltem felfedezni, egy hosszú, alacsony szekrényen. Elfelejtve a fejem szúrását, felálltam és oda sétáltam. Közelebbről még gyönyörűbbnek tűntek. Szóval gondoltak rám! Az első kezem ügyébe kerülő virágot-ami egy liliom csokor volt-megfogtam és jól beleszagoltam. Arra a kis időre, eltűnt a jód és mindenféle fertőtlenítő szerek szaga. Később észrevettem hogy mindegyik csokron egy-egy cetli van. Eluralkodott rajtam a gyermeki kíváncsiság. Tudjátok, mint mikor a karácsonyfa alatt vannak az ajándékok, és még nincs itt az ideje kibontani. Ott szenvedsz, és azon agyalsz mi lehet benne. Itt az a különbség hogy nincs határidő. Ami azt jelenti hogy a liliom csokorét már meg is nézem.
Bocsáss meg hogy béna barát vagyok. Jobbulást!  Gigi xx
Ez a kis cetli, is megnevetett. Mert tudom, jó szándékkal jött.  Ha most itt lenne jól az orra alá dörgölném hogy nincs igaza. A következő virághoz nyúltam ami egy gyönyörű fehér rózsa volt.
Szeretlek kicsikém.
Ez csak is anyu lehetett. A sírás fojtogatott de visszatartottam és a következő virághoz nyúltam, ami vörös rózsa volt.  Lassan szétnyitottam a cetlit, és könnyes szemmel a mondatokba merültem.
Nem tudom mit írjak....lehet nem is szabadna írnom. Mert amikor elolvasod ezt a levelet(?) az utálat jut az eszedbe. Sajnálom. Szeretlek. - Louis xx
Hatalmas levegőt vettem, amiből az lett hogy kitört belőlem a zokogás. A virággal a kezemben leültem az ágyra, és lehajtottam a fejem. Szeret! Akkor miért mondta? Nem használt ki? Teljesen összezavarodtam. A többi üzenetet, már nem voltam képes elolvasni. Törökülésbe ültem, a hajam az arcomba lógott és rátapadt könnyes arcomra. De hát azt mondta felejtsem el! De mégis hogyan, ha virágot hozz és azt írja rá hogy szeret?! Utálom hogy sosincs válasz. Sosem fogy el a "miért" mert mindig jön egy újabb. Egy kórházba vagyok két napja. De nem tudom miért.
-Css nyugodj meg! -szólalt meg mellőlem  a szobatársam, akit eddig észre sem vettem. -Gyere ide! -tárta szét a karját, amibe én-miután magam mellé raktam a virágot-belevetettem magam. Nem számított hogy nem ismerem, de ez kellett nekem, A kedvességtől, mint mindig jobban megeredtek a könnyeim, és erősebben kapaszkodtam a könyvmoly csajsziba.
-Miért? -szipogtam.
-Mi miért? kérdezte kedvesen.
-Miért írta?
-Mit? -kérdezte. Szótlanul elváltam tőle és gondolkozás nélkül a kezébe adtam, a cetlit. Naivan azt gondoltam hogy ő tud róla, mikor még engem sem ismer, nem ismeri a helyzetünket, semmit!
-Azért mert szeret! -mosolyodott el halványan.
-De..azt mondta belejtsem' el -mondtam orrhangon, amiből az lett hogy kivett a zsebéből egy marék zsebkendőt és a kezembe nyomta, amit én azonnal használni is kezdtem. Hogy mik vannak nála!
-Az akkor volt. De ezer százalék biztos vagyok benne hogy szeret. -Már épp meg akartam kérdezni mikor folytatta. - Itt volt melletted. Itt aludt, szinte alig evett. A barátainak azt hajtogatta hogy az ő hibája, és még élőadásba is bocsánatot kért tőled. Ha ès hallottam hogy azt mondja neked hogy szeret.  Én álmodozok ilyen pasiról. Elizabeth van egy herceged! -lökte meg a vállam mosolyogva. A mondandója elején már vigyorogtam. A szívemet elöntötte a melegség, és legszívesebben felkerestem volna világvégéről is, hogy megmondjam mennyire szeretem, és hogy ne éheztesse magát miattam. Vagy lehet nem is mondanék semmit csak megcsókolnám. De valami megragadt a mondandójába.
-Hogy érted hogy élőadásba? -Erre lemászott az ágyamról, az ő szekrényéből kivett egy tabletot, és egy ideig keresgélt rajta, majd elém rakta.
 A videó végén, olyan büszke voltam rá mint még soha! Ez az igazi Louis William Tomlinson.

10 megjegyzés:

  1. ÚRISTEN!!!!! Nagyon tetszik !!!Csak így tovább, és már Nagyon nagyon várom a következő részt!!! 😃😃😃BYE:Magdi

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)
    Örülök hogy tetszik! :)) Mèg nem tudom mikor lesz új fejezet, de igyekezni fogok vele.
    Ölel Elizabeth

    VálaszTörlés
  3. Heeeeey
    Ma találtam rá a blogodra. ÉSSSSSS I.M.Á.D.O.M.
    És csak annyit tudok mondani, hogy..MOST. AZONAL. KELL. AZ. ÚJ. RÉSZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Eskü. Nagyon imádoooom.
    xxK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      Örülök hogy tetszik. *_* Erőt öltöttél belém. :D Ígérem ezen a héten hozom az új fejezetet.
      Puszil
      Elizabeth T.

      Törlés
  4. Szia!:)
    Szuper fejezet volt! ❤
    Csak így tovább, várom a folytatást!❤

    xxS

    VálaszTörlés
  5. Helló!
    Köszönöm! ❤
    Ahogy Klaudiának is írtam ezen a héten várható. :)
    Puszi
    Elizabeth T.

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Elolvastam a blogod, és mivel megkértél, hogy véleményezzem, itt vagyok. Előre is bocsánatot kérek, ha durva leszek, nem akarlak megbántani! Szóval, szögezzük le, hogy a blogod alapjába véve nem rossz, ha szereted a fiúkat, és a love storykat. De. (Igen, most jön a de...) Van benne pár hiba, ami eléggé zavaró olvasás közben. Persze, ez nem feltétlenül a te hibád, lehet hogy eddig nem mondták el ezeket neked. A párbeszédeknél minden kötőjel után szóközt kell tenni, úgy igényesebbnek hatna a munkád. A helyesírásod sem tökéletes, gyakran az igekötőket külön írod, valamint néha beszúrsz olyan szavakat, amitől csak lesek. Mint például a "lakol". Az helyesen úgy van, hogy "laksz". Tudom, lehet, hogy telefonról írsz, ami ugye nem húzza alá a helyesírási hibákat. Ha neked ez a módszer vált be, oké, de azért ha nem vagy biztos a dolgodban, nézz rá egyszer gépről is, mert ott ugye aláhúzza a hibákat, és ki tudod javítani. Akkor, a sztoriról. Hát, ugye ez egy One Direction fanfic, amivel alapjába véve nem lenne semmi baj. Csak sajnos felhasználsz benne néhány elég sablonos elemet, aminek elég kicsi a valószínűsége, hogy megtörténjen. Például, amikor Ellie nem ismerte a bandát, és konkrétan nem tudta, hogy az exe, Harry, is ott énekel. Hogy lehetséges ez? Hiszen a világ egyik legismertebb boybandjéről beszélünk! Az se tűnt túl reálisnak, hogy pont őt kérdezték meg Louis hollétéről. A szakítós-szenvedős rész se jött be nekem igazán, szeretem, ha a karakterek tudnak mit kezdeni magukkal, és nem nyafognak a semmiért. A szemszögváltást alapból jó ötletnek tartom, csak hát ez is egy kicsit rendszertelenre sikeredett. Nem volt meghatározva, hogy mikor, kinek a szemszögéből írsz, tehát hogy pl. egy rész Ellie-től, egy Louistól, aztán egy Harry-től, csak random, ahogy jött. Szerintem jót tenne a blogodnak, ha bevezetnél valami rendszert, sőt neked is könnyebben menne az írás ;) Még egy dolog volt, ami nem tetszett igazán, ez pedig a szereplők mérhetetlenül gyerekes viselkedése. Mert az oké, hogy fiatalok, jókedvűek, és szeretnék élvezni az életet (ezt az érzést egyébként maximálisan visszaadtad) de könyörgöm, legyenek már egy kicsit érettebbek! Bocsáss meg, de totál kiakadtam, amikor Lou elkezdte ölelgetni azt a galambot, a Kevint! Oké, lehet, hogy ez vicces, de akkor is, egy 22-25 éves érett férfi nem csinál ilyet, pláne nem a kiszemeltje előtt! Szóval, összességében, szerintem a helyesírást kellene nagyon átnézned, meg arra kellene figyelned, hogy reálisabban szemléld a dolgokat. Tehát, mielőtt leírsz valamit, gondold át a helyzetet! Mennyi a valószínűsége annak, hogy ez az életben is megtörténjen? Ha én annyi idős lennék, mint az adott szereplő, csinálnék ilyesmit? Ha a kérdésekre a válaszod nem, variáld át a dolgokat :) Hát, ennyi lenne az észrevételem :) Remélem, nem bántottalak meg, nem sértésnek szántam ezt a kommentet! Ha megfogadod a tanácsaimat, garantáltan többen fogják olvasni a blogod, és te is jobban fogod élvezni az írást :)
    Puszi, Maja <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D
      Egyáltalán nem bántottál meg. Az első fejezeteket akkor írtam, mikor csak úgy bekkantant hogy írni fogok. Igen én is észre vettem ezeket a hibákat. Nem is értem hogy jutott az eszembe hogy a Ellie nem ismeri az 1D-t. :D Na jóóóóó. Hihetetlenség. :D Ja és a lakol? Akkor sem tudtam mit gondoltam. Kevint nem hagyhattam ki. :D Szegény Lou akkor látta egy hónap múlva. Igen akkor még nem tudtam az igényességről, de most próbálok minél jobban odafigyelni rá. Totál egyetértek minden észrevételeddel. Mint mondtam nagyon nem értettem még ezt az írás dolgot(most se nagyon). Nem bántottal meg örülök hogy elolvastad. Felhasználom a továbbiakban az észrevételeidet.
      XxE

      Törlés
  7. Hali
    Naggyon tetszik ez a történet és remélem minnél hamarább kijön az új rész Sok sikert

    VálaszTörlés
  8. Szia! :)
    Nagyon örülök hogy tetszik. Nem tudom észrevette e már de kint van az új fejezet.
    Xxe

    VálaszTörlés