2016. augusztus 22., hétfő

19.fejezet

Tökéletes

Elizabeth Taylor

Az ajtó nyitódott, bennem ezernyi érzelem futott át újra. Lassan, de biztosan megfordultam és az ajtóban egy nem várt személy állt. A szívem felpumpált, továbbá még mindig nem hittem el ki áll majdnem velem szemben. Tehát....... hogy?!

 Jól megvizsgáltam minden régen látott vonását, felidéztem minden múltba ragadt emléket. Mindent újra memorizáltam mintha abban a pillanatban jöttek volna vissza. Mintha eddig elakartam volna taposni, ami talán igaz is volt. Abba a pillanatban nem is nagyon tudtam másra gondolni, csak arra amibe ő is szerepelt. Hogy előttem el a bátyám, az emlékekre amiket vele éltem át. És mindez alig telt bele tíz másodpercbe, mert a következő pillanatba mellem sétált és megölelt.
 Olyan biztonságban éreztem magam mint már régen. Annyira megváltozott! Eltűntek belőle azok a bohókás vonások, amiket én mindig felfedeztem. Olyan..felnőtt lett! Pedig csak egy év telt el.
Erősebben kapaszkodtam bőrkabátjába, a sírás kerülgetett de tartottam magam. A szívem egy hatalmasat sóhajtott. Csak ő tudta felfogni, megérteni, érezni hogy itt van. Az agyam nem értette. Hogy került ide? Honnan tudta hol vagyok? És egyáltalán azt hogy  kórházba! Talán anyu mondta el. Talán ő akart eljönni hozzánk. Vagy anya hívta fel hogy kórházba vagyok. Meg akartam szólalni de nem jött hang a számra. Azt se tudtam mit mondjak. Itt már mindketten tudtok hogy ő fogja elkezdeni a beszélgetést. Hogy honnan? Ez nálunk egy szabály volt és remélem még mindig érvényes. Ha én két percen belül nem szólalok meg, ő kezdi el a beszélgetést. És hogy ez honnan jött? Akkor amikor mindenkinek elhíresztelte hogy tetszik Mat, és öt hónapig nem  szóltam hozzá. Miután kibékültünk valahogy magától jött az a szabály, amit persze ő talált ki.
 Beszippantottam kellemes férfi parfümjének illatát, ami nagyon eltért a régi ahogy ő mondta "nő szédítő" parfümjeitől. Ez kellemes volt. Nem köhögtem tőle úgy mint attól a vacaktól, aminek már nem emlékszek a nevére.
- Mivel kezdjem hugica? -sóhajtott fel, majd megpuszilta a fejem búbját és leült az ágyra. Meleg érzés töltött el a hangját halva. A fejemben mindig az a gyerekes hang villant fel akárhányszor eszembe jutott, de ehelyett mély férfias hangja volt.  Egy ideig csak figyeltem, ahogy ő is engem, majd leültem mellé. Fogalmam sincs mivel kezdje.  Több kérdés is van amit fel akarok neki rakni. De mivel kezdjem? Vagyis ő mivel kezdje?
Eszembe jutott az, mikor Harry akarta el mesélni a történetet, és mondtam neki hogy a legelején.  Térjünk vissza arra a napra mikor elment!
- Kezd a legelején - Bólintott majd gondolkozni kezdett. A falat figyelte összeráncolt szemöldökkel.
-  A legeleje.....ahhoz - gondolkozott el megint, majd végre elkezdte - A szüleink ugye állandóan veszekedtek. De mindig kint hogy ne halljuk. Próbáltunk hallgatózni de..
- Emlékszek rá - szóltam közbe hogy ne kapjak idegbajt apám miatt.
- De innen indul el a történet! - Többet nem szóltam úgy hogy folytatta. - Arra is emlékszel mikor anya pofon vágta aput? - Bólintottam. Ez ragadt mind közül a legjobban a memóriámba. - Na, te anyu után mentél míg nekem már elegem lett és követtem apánkat. - Tuti azt hiszi nem tudom. - A telefonján beszélt valakivel majd beült a kávézóba. Tudod abba a kis zöldbe. Johnéba!
- Tudom!
- Na! Oszt.... én a bokorból lestem. - Idióta gondoltam  magamba. - Aztán megjelent egy húszas éveiben járó nő. Az a lényeg hogy sokkal fiatalabb volt tőle. Az asztalához érve.. lehajolt elé és megcsókolta. - Várta milyen reakcióm lesz erre. Hát azért már nem hittem hogy pedofil is.
- Mivan' Azt hitted nem tudtam?! - Felhúzta mindkét szemöldökét. - Mindegy -legyintettem. -Utána?
- Hát gondolhatod milyen volt. Haza rohantam kivettem apunak a pénztárcájából a lóvét és becsomagoltam. Akkor jött be anyu. Nem mondtam neki semmit csak azt hogy szeretem meg hogy figyeljen a dolgokra majd elhúztam.
- Tőlem mért nem köszöntél el? - vontam kérdőre.
- Mert tudtam lebeszélnél és kihúznád belőlem. - Elgondolkoztam szavain majd beláttam hogy igaza van.
- És hova mentél?
-  Rochesterbe. Ott beálltam dolgozni..
- És mit? - vágtam közbe.
- Pincér - Felhúztam a szemöldököm és elvigyorogtam.
- Most miért? Örültem hogy felvesznek valahova. Ott találkoztam Doris-szal és hát volt pár este amikor jól..
- Erre nem vagyok kíváncsi! - raktam magam elé a kezem védekezés képen.
Felnevetett majd folytatta: - Jó jó! Mikor meglett a pénz ott hagytam az albérletet és vettem egy házat saját tetőterasszal. - Lehúztam a szám elismerés képen.
- Ki gondolta volna hogy megállod valahol a helyed. - mosolyodtam el. - És hogy hogy meglátogattál és kiszabadultál a tetőteraszodból? - nyomtam meg az utolsó szót kényesen.
- Héj!  Tudod hogy mindig is olyanra vágytam. - Jó hogy mikor mindig felemlegette ha valamelyik filmbe benne volt.
- De anyu mondta hogy gyere el igaz? Mindig is beszélgetettek? - kérdeztem rá, de az utóbbi inkább hangzott kijelentésnek.
- Igen, csak azért hogy ne aggódjon...és nem. - A végére összeráncolta a szemöldökét, a plafonra emelte a fejét, összeszorította a száját és néhányszor megrázta a fejét. Ez olyan Spencerös dolog.
- Akkor? - kérdeztem rá unottan, majd magam elé meredtem. A bátyám itt van mellettem!
- Egy bizonyos Louis Tomlinson nevű fickó - Kimeresztett szemekkel fordultam felé, miközben többször újra kellett gondolnom a hallottakat. A szívem azonnal heves vágtába kezdett. Akkor ezért nem volt itt? Miattam megtenné? Annyiszor kapott már el ez a bizonyos érzés, mikor három méterrel a felhők felett érzed magad, de ez még jobb volt.
 Spencer csak vigyorogva figyelte, nyilván nevetséges fejem.
- Most komolyan beszélsz?
- Ó nem he! - fakadt ki, majd megint elvigyorodott. - Egy kicsin múlott hogy bevágjak neki miután elmesélte az egész történetet. - Felmutattam a mutató ujjam ösztönösen, amire felrakta mind két kezét. Persze azt az idegesítő vigyort nem lehetett levarázsolni az arcáról.
- De komolyan! Ilyen kicsin -mutatta a mutató és a hüvelykujjával.
- Megverne az téged - vetettem oda halál komoly arccal.
- Engem? - nevetett fel. - Kis szerelmes! Veled együtt! -tette hozzá.
- Haha! De..hol van?
- Gondolom visszafelé tarthat már anyuval. - vonta meg a vállát, de látszott rajta hogy izgassa. Mármint az anyja miatt! Hiába erőlködtem nem tudtam eltüntetni azt a buta vigyorom. Rá néztem Emilyre aki csak mosolyogva leintette izgatottságom. Most mi van? Jó hogy izgatott vagyok!
 Felálltam majd az ablak elé siettem. Sehol sem láttam Louis kocsiját a sötétben. Azt sem tudom miből gondoltam hogy egyáltalán észreveszem.
- Rosszabb mint mikor Harryvel járt - nevetett fel szórakozottan majd elkomolyult. - Vele is van egy kis elintézni valóm - csapta egyik öklét a tenyerébe.
- Jovan' Bruce Lee inkább azt mondd meg hol a kocsid!
- Tomlinsonéval jöttünk. - pattant fel az ágyról, majd észrevette az ágyon ücsörgő Emilyt. - Szia szépségem! - kacsintott rá.
- Heló! -húzta a szót majd felnevetett.
- Fejezd be! - szóltam a bátyámra majd felsóhajtottam.
- Ugyan miért?! - vont kérdőre.
- Azért hogy legyen mit mondanod! -mosolyogtam rá erőltetetten majd visszafordultam az ablakhoz. Nagyon régen beszéltem így. Mert csak Spencerel szoktam és azért. Jó érzés volt. Remélem nem mi vagyunk az egyetlenek, akik hónapok után is úgy viszonyulnak egymáshoz mint előtte.
  Több kocsi is leparkolt egyszerre. Izgatottan fürkésztem kik szálnak ki belőle. Volt egy lány kislánnyal, egy férfi magába és az anyám. Megint felgyorsult a szívem és keresgélni kezdtem a célszemélyt.
 Kipattant a kocsiból zsebre tette a kezét majd anyám után sietett. Visszavarázsolták a mosolyt az arcomra majd Spencerhöz sétáltam.
- Na már jönnek? - húzta félmosolyra a száját. Én csak bólogattam mint az autókba azok a kutyák, és próbáltam összeszedni magam.  Mit fogok mondani mikor belép azon az ajtón? - pillantottam az említett tárgy felé. Semmit! Neki kell megszólalnia ő a fiú!
 A következő pillanatban Spencer elhagyta a szobát.  Talán így jobb is. Jobb! Felsóhajtottam és becsuktam egy pillanatra a szemem.
 Az ajtó nyitódott majd hallottam belépkedni Louist. Csak ő lehet! Sikerült valahogy lelassítanom lélegzet vételem. Nyisd már ki a szemed!
 Lassan kinyitottam, és ahogy sejtettem a szívemet elöntötte a meleg érzés, ahogy döbbenten nézett rám. Kicsit nyúzottnak tűnt, de a döbbentség eltakarta. Magamon éreztem Emily tekintetét. Filmet néz!
 Akaratlanul elmosolyodtam  és rávetettem  magam.  Meghökkent mikor átöleltem a mellkasa alatt, de pár pillanat múlva sóhajtva vissza ölelt. Ez így olyan tökéletes!

7 megjegyzés:

  1. Naggyon jó várom a következő részt siess... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm! :) Sajnos nagyon rövidre sikerült, de igyekezek a következőt hosszabbra írni.
      XxElizabeth

      Törlés
  2. Na, hát várjál, mert nem tudom mivel kezdjem... (Igen én Ilyen hülye ember vagyok aki ezt is leírja 😂👌 ) Szóval...alig hiszem el, hogy ez az első blogod 😍 de komolyan! 😍 a fogalmazásod, mint egy profié. Egyszere olyan, mint egy könyv írójé, komoly, bele megy a részletekbe de mindezek közt áttekinthető és élvezhető. Szóval olyan profi írás, nem tudom pontosan elmagyarázni :) Nem rég találtam rá a blogodra :) A történet szerintem nagyon ötletes 😍 Louist imádom, annyira édes 😍😍😍 I love Louis, she is cute so much 😍😍😍 És már én is észrevettem, hogy például "lássa" a "látja" helyett. Sok ember eltéveszti az ilyet, hisz megszokta, hogy úgy mondta :) :) Igazából történetekben is használják, leginkább vicc kép, mondjuk, hogy az egyik szereplő alkalomatán parasztosam kezd beszélni direkt. Olyankor annyi az egész, hogy utána írunk egy felső veszőt (lássa')
    Evvel csak segíteni akartam :) remélem w veszed rossz néven :)
    Szóval... Tudom ma tetted ki a részt, de hamaaaar kovit 💝😍😍😍 Mert IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon
    💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
    Xoxo 〽

    VálaszTörlés
  3. Kedves Orsolya!
    Keresem a szavakat...a megjegyzésed nagyon megérintett! :) Nagyon jól esik hogy ilyeneket állítasz, de van mit tanulnom. És dehogy veszem rossz néven! Örülök hogy ezt is leírtad. Szóval köszönöm! Nagyon! :)) <3
    XxE

    VálaszTörlés
  4. Igen végre Louis! Minden rendben lesz és Happy End lesz meg minden. :) A következő rész legyen csak egy picurit hosszabb! *-* (Pont úgy mint nekem) Várom a folytatást! ~Írótársad <3~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Happy end? Ez még csak a kezdet Lucy, ki tudja mik várnak még az álompárra. Vagy happy end lesz? Igyekszem majd hosszabbra írni.
      Xxe

      Törlés