2016. szeptember 11., vasárnap

21.fejezet

Nincs irányítás
Képtalálat a következőre: „louis tomlinson smile  tumblr”
Elizabeth Taylor
Egy újabb ismeretlen érzés. Ismeretlen, de egyben mámorító érzés. Mikor egy álomból felébredsz. De egy olyan álomból, ami nem rég történt veled. Nem tudom hogy érintsen az a tény, hogy már nem vagyok szűz. Nem vagyok szűz -ízlelgettem a fejemben többször is ezt a mondatot. Tetszik! Azért mert olyannal történt, akit tényleg, igazán szeretek. Ki mondhassa el magáról hogy Louis Tomlinsonal vesztette el? Mondjuk, nekem nem jelent semmit hogy híres.  Olyan, mint egy darab papír a híressége, viszont ő maga a világ számomra. Eddig is bele voltam zúgva, ezek után meg már tényleg az életet adnám érte. Nem tudom egyáltalán legális e így szeretni valakit. De nem is akarom. Elég annyi, hogy olyan boldognak érzem magam mint soha. Mellette megtanulok önzetlenül szeretni. Az élet vagy számomra! -fordultam Louis felé, aki még aludt. Barna tincsei a szemébe lógtak, haja össze-vissza állt. Rózsaszín ajkait enyhén szétnyitotta, kezével pedig álmában is őrzött. A másik keze pedig az arca
alatt pihent. 
Beharaptam a szám, ezzel vissza fogva magam hogy megcsókoljam. Igaz, sose merném  neki mondani hogy az életem vagy bármi ilyesmi, pedig ő már mondta hogy szeret.
A hasam megkordult, ezzel tudatosult bennem a gondolat, hogy tegnap ettem utoljára azt a rossz kórházi kaját. Azt is délbe. Mondjuk nem volt olyan rossz a főzelék...
Körül kéne nézni míg alszik. -robbant be egy ötlet, majd sorba a többi. Csináljak valami ehetőt, vizsgáljam meg a képeket a falon.
Levettem a derekamról Louis karját, de mielőtt felülhettem volna, elkapta a karom és visszahúzott.
- Ne menj! -motyogta félálomba, összeráncolt szemöldökkel. Vajon honnan tudta hol van a karom ha csukva van a szeme? Ez is ilyen Tomlinson dolog.
- De éhes vagyok - suttogtam, mire ő  felmorgott és szorosabban zárt magához. Máskor élveztem volna, de lyuk nő a gyomromba ha nem eszek. Na jó, ez honnan jött? Felröhögtem, magamon. Ilyen hülyeségeket is csak én találhatok ki.
 Vártam pár percet, és mikor már Louis visszaaludt, kikászálódtam az ágyból - csiga lassúsággal hogy fel ne ébresszem -, és a szekrényébe kezdtem turkálni. Nem lepődtem meg azon, hogy amint
 kinyitottam rám zuhant az egész ruhatára, dehogy lepődtem, inkább megmosolyogtatott az emlék. Az emlék, amikor először voltam a One Direction házba.

- Megvagy - mondta szerintem a galambnak és magához ölelte amin muszáj volt nevetnem.
- Szegény galamb egy szekrényben lapult és most egy örült karjaiba van -nevettem.
- Na ennek a galambnak van neve is, mégpedig Kevin és nem vagyok örült - morgott.

Elmosolyodtam az emléktől, majd elvettem a takarót az ágyról, hogy azért ne mászkáljak meztelenül, és magamra tekertem. Hála hogy Louis nem feküdt rajta.
Több csíkosra vártam, de inkább márkás együttesek voltak, és ingek. Hol marad a Tomlinson stílus?
Hát még szép, hogy a legalján találtam egy kockás inget, amit el is tudok képzelni magamon. A többit vissza dobáltam, majd a földről - Csak úgy ledobáltuk igen, mért össze kellett volna hajtani? - felvettem a farmer nadrágom és a melltartóm, majd az egyik fiókból kivettem egy boxert.
 Mikor készen voltam, bementem  a fürdőbe, és leraktam a Louis ruháit  a hatalmas szekrényre. Ez a fürdőszoba ki tesz a hálószobát!
 A falak fehér színben pompáznak, ehhez fehér bútorok. Tuti nem Louis találta ki hogy ilyen legyen. Ahhoz túl elegáns. Elgondolkoztam hogy zuhanyozzak e, vagy habfürdőt vegyek, de végül az első mellett döntöttem, mert éhes voltam, és mert Louis felkelése előtt körül akartam szaglászni a lakást. Na meg, le kell fürdeni ezek után nem? Jó, nem tudok mindent erről, vagyis nem tudtam..de most már tudom..jó még vannak ködös dolgok, de már majdnem tiszta...Jó ez nekem nem megy! Egy ideig azon agyaltam hogy jól csinálom e, mivel Louisnak tuti hogy nem ez volt ez első, szerintem ő már nem is számolja. Egyáltalán számolni kell ezt? Mindegy. Az a fontos, hogy idő múlva nem érdekelt. Még mindig bennem van az az érzés, hogy ő esetleg nem élvezte - ez olyan Bella Swanos az Alkonyatból -, de ezt elnyomja, az a felfoghatatlanul jó érzés ami belülről fakad belőlem. Nem bírom levakarni a mosolyt az arcomról, hiába próbálkozom már percek óta a tükörbe. Egyszerűen nem megy!
Barna hajzuhatagom össze-vissza keretezi az arcom, szemeim csillognak, a mosolyom, inkább vigyorom meg már megemlítettem.
Mikor megelégedtem a látványommal, beálltam a zuhany alá, és áztatni kezdtem magam. Teljesen más volt, mint az én zuhanyzóm. Ezen amúgy nem lepődtem meg.
Férfi samponnal és tusfürdővel még sose fürödtem, de egyszer  mindennek eljön az ideje. Ennek úgy látszik most. Egy ilyen gél állagú tusfürdő volt, de ez nem is lényeges.
 Fura belegondolni, hogy mikor tegnap felkeltem, nem tudtam hogy mára már Louis lakásában fogok fürdeni. Ahogy ezek a gondolatok elhagytak az agyam, eszembe jutott miért is akartam eljönni a kórházból. A kisfiú arca, szeme, az érzések is be kopogtak váratlanul az agyam, és a szívembe. Felsóhajtottam. Azért, elég gyerekesen viselkedtem tegnap. Amúgy szeretek gyerekesen viselkedni, de nem így. Nem így, hogy ráhozom a másikra a frászt, utána meg, az ígéretem ellenére nem mondom el a bajom, hanem elcsavarom az agyát. Jó, azért az erős szó hogy elcsavartam. Nagyon erős. Ő csavarta el az enyémet. Tegnap még elhatároztam hogy ma beszélek Harryvel, de..., nem is tudom..BESZÉLEK VELE, ha adódik rá lehetőség.(remélem nem adódik) Mivel, ma még be kell mennem/mennünk a kórházba, és kihallgatás. Pedig még mindig nem emlékszek semmire abból az estéből. A kisfiút is megakarom látogatni, de félek nem leszek hozzá elég erős.
Mikor a gondolatmenetem végéhez értem, már a farmert húztam fel a lábaimra. A hasam megint megkordult, és az tuti hogy ha nem eszek valamit éhen döglök. A két felső gombot úgy haladtam, és kiléptem a fürdőszobából. Mosolyogva nyugtáztam hogy Louis még alszik. Mostanra már az egész helyet elfoglalta.
Élveztem hogy mezítláb szelhetem a házat végig. Ahogy kimentem a szobából visszatértem a nappaliba. Onnan balra, egy konyha, ami szerintem nem is használt. Egyszer-kétszer talán. Nem volt nagy ház, de még volt egy ajtó, ami egy szoba volt. Gondolom vendég szoba. Mikor már elhatároztam hogy eszek, megakadt a szemem a képeken a falon. Nem sorjába volt, hanem találomra feltette őket. Mindegyiket hosszasan végigmértem. A srácok hülye fejei természetesen nem hiányozhattok róla. X faktoros képek, ( Louis olyan cuki volt) és szerintem családi, Mert említette a húgait, és itt bőven volt belőle.
A gondolataim vissza terelődtek az éjszakára, mikor már a konyhában kentem nutellás kenyereket (nyami)
Oké, a suliba, majdnem az egész napot elbeszéltek azzal hogy mennyire fájt nekik az első, meg hogy nem elvezték. Nekem nem fájt. Vagyis jobban mondva, nem annyira. És élveztem is. Halottam már arról, hogy ha olyannal veszted el akit szeretsz, az olyan érzés mint nekem volt, de ennyire nem élhetünk mese világba? Vagy ez normális dolog?
- Lenyúltad az ötletem - Majdnem infarktust kaptam, az álmos hangtól, ami a hátam mögül szólt. Ezt Louis is észrevette, és felkuncogott. Nem vagyok pirulós, de mi lesz, ha meglátom és elpirulok? Mi lesz ha kinevet? Vagy előáll azzal hogy neki nem volt jó?  Na jó, állítsál magadon Elizabeth!
- Miféle ötletet? - kérdeztem szórakozottan, a hülye érzéseim elrejtve.
-  A filmekbe a férfi reggelit csinál a nőnek nem? - ölelte át a derekam. - Gondoltam, mért ne! De lenyúltad. Szégyelld magad - szorított meg. Elmosolyodtam, és próbáltam elhessegetni arról a témáról a gondolataim. De azok szoktak ilyeneket, akiknek jó volt nem? Régebben nem nagyon foglalkoztam volna ilyenekkel. Akkor, még Harry meg minden előtt sokkal erősebb voltam.
- Azt azok szokták akiknek..jó volt - Na jó, ezt minek mondtam?
- Tudom -mondta magától értetődően. - Mért neked nem..? - Most nagyon akartam látni az arcát. Hogy, esetleg látszik e rajta valamilyen érzés, de még emésztettem a szavait. Szóval..neki, jó volt? És én erre mit válaszoljak? Mondjuk "Ilyet minek kérdezel? Imádtam. Téged, az estét mindent. " Majd ha fúj. Vagy ha halálos beteg leszek ( Isten őrizz), és mindent el kell mondanom.
- De ez nem azt jelenti, hogy nem várhattunk volna vele. Mi van ha a fejed... - kezdte, de leállítottam.
- Nincs semmi bajom! - dűltem rá -csak boxer van rajta - miközben a tojásokat törtem fel. Igen, azt is kivettem. Éhes vagyok na!
- Akkor se kellett volna - sóhajtott fel.
- Most mi van? Nem tudom neked jó volt e, bár az előbb ezt mondtad, de én nem voltam ilyen helyzetbe hogy össze tudnám hasonlítani egy másikhoz...
- Ez mit jelent? - kérdezte szórakozottan Lou.
-Hogy a lábfétised ellenére jó volt! - hadartam el, majd megfordultam, és mielőtt megszólalhatott volna, beletömtem egy kenyeret a szájába, és a magaméval leültem az egyik székre. A fejem tűz forró, a hirtelen őszintéségtől, és erőt kellett vetni magamon hogy rá nézzek, két harapás közepette.
 A látványtól félrenyeltem, és nevetve köhécselni kezdtem. A kaja majdnem kiesett a számból, az arcomat a kezembe temettem a hirtelen röhögéstől, de hiába próbáltam abbahagyni, újra ránéztem és egy újabb nevető görcs támadt fel bennem.
Nutellás kenyérrel megtömni egy srácot, jelen esetben Louist, aki boxerben kimeresztett szemekkel, leeresztett szájjal bámul, azért mert elmondtad az igazságot, hidd el rohadt vicces. Annyira hogy majdnem megfulladtam a nevetésbe.
Mikor már csillapodott a röhögésem, vettem észre, hogy Louis már megette a nutellás kenyeret, és vigyorogva figyelt, amíg el nem hallgattam.
- Valld be! Imádod a lábfétisem, és a vele járó teendőidet - tartott felém, de én  felálltam elszörnyedt képet vágva.
- Fúj, nem! - léptem egyet hátra, mikor azt éreztem eléggé közel van hozzám.
- De-de! - Amikor már csak pár centi választott el minket, megfordultam és futni kezdtem volna, mikor elkapta a karom, és a derekamat megfogva közel húzott magához. A gyors fordulástól a hajam az arcomba landolt, amitől alig láttam valamit, és fújni kezdtem volna el, mivel a kezeimet lefogta. Annyira sikerült, hogy lássam Louis vigyorát és felgyorsuljon a szíveresem, de ez semmi.
- Valld be! - parancsolta a számra lehelve.
- Nem, minek? Nem is igaz! - Erre oldalra dűtötte a fejét, majd a száját az enyémre tapasztva, ölelte át a derekam. Szép lassan, a kezeim a nyaka köré fontam, majd beletúrtam a hajába, és élveztem hogy átvettem az irányítást.
- Te ma mindent lenyúlsz igaz? -kérdezte, mikor elváltak ajkaink.
- Miket nyúltam le? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Az ingemet, amit sosem vettem fel, a reggeli kaja ötletem, az illatom,  az irányítást, és a szívem - sorolta fel, miközben én végig szürkés kék iriszeibe néztem.
Vadul kalapálni kezdett a mellkasom, mosolyom szélesebb lett, és egy pillanatra egy romantikus filmben éreztem   magam, ahol a történet vége, boldogan élnek míg meg nem halnak. Nem volt időm a "vajon nekünk meddig fog tartani" gondolataimra, mert hirtelen egy frappáns válasz ugrott át az agyamon, amit vétek szó nélkül hagyni.
- Ha tudnád, hogy  még a Calvin Klein boxerod is lenyúltam - sóhajtottam fel komolyan. Erre felnevetett és megcsókolt.          
             
                                                           ********

- Ma kihallgatnak? - szedegette a füvet , miután végre csókok és nevetések közepette, megtudtunk reggelizni, és miután Louis felöltözött kifeküdtünk a fűre. Egyébként hatalmas udvara van, amit megemlítettem neki. Azt mondta azért, hogy tudjanak focizni. Nem logikus? Mondjuk Louis és foci összeillik? Megnézném focizni.
A kérdéstől keserű érzés járta át a mellkasom, és elfintorodtam.
- Valószínűleg - vontam meg a vállam. - De nem emlékszek semmire!
- Mit csináltál aznap? - kérdezte, úgy, mint aki ezt akarta feltenni évek óta.
- Elmentem hozzád, de kidobtál, tényleg, miért is? Még nem állt bennem annyira össze.
- Rossz döntéseket hozok. Néha túl sokat agyalok - ráncolta össze a szemöldökét. - És utána minden az én hibám. Miattam volt minden - Felé fordítottam a tekintetem, de mint mindig, nem tudtam kiolvasni semmit. Végig simítottam kissé borostás arcán, és felsóhajtottam.
- Az a vicces, hogy azt hittem azért dobtál ki, mert Eleanort szereted - nevettem fel keserűen, miután kezem a mellkasára helyeztem.
- Azért volt minden, mert megakartalak védeni magamtól. De ezzel csak a bajt hoztam rád.
- Alkonyatos az egész. Mármint magadtól akartál megvédeni, mint Edward Bellát, ezért elhagyta. De ezzel nem sokat segített. - robbant be, amit muszáj volt megosztanom vele.
- Akkor értettem  meg a legjobban Harryt - váltott témát, vagy csak azt érezte hogy el kell mondania. Lehet, hogy azt akarja hogy bocsássak meg neki. Én egyszerűen nem értem Louist. És hogy még a nőket nem értik.
 A neve hallatán bekattant mit is kell még ma csinálnom, hová kell mennem, és ez elkeserített. Én csak Louissal akarok lenni. De így legalább megtudom beszélni a dolgokat, anyuval és Harryvel. Ha itt tartunk, Louisnak is kell kéne mondani, mért voltam kiborulva tegnap.
- Tudod tegnap..most lehet hogy kinevetsz vagy...nem tudom - próbáltam összeszedni a gondolataimat.
Kezd a legelején! - Amikor ott hagytalak benneteket, azért mert féltettél - egyébként tudom hogy nagyon hülye voltam, - de akkor, mikor mentem a folyosón láttam egy kisfiút. A teste égett volt, - A hangom megremegett az emlékfelidézése alatt, miközben felültem. - és egy pillanatra a szemembe nézett, de mintha órákig nézett volna érted? Abban az egy pillantásban megmutatta minden fájdalmát, kiengedte nekem a lelkét, segítséget kért, miközben az anyja sírva szaladt a nővér után aki a kisfiút vitte. - Volt egy pont ahol majdnem elsírtam magam, de végül megúsztam könnyek nélkül. Louis már a vége fele felült, és jól karjaiba zárt, majd amikor befejeztem dudólni kezdte azt a dalt, amit tegnap is. A szívem megtelt a hangjával, sikerült megnyugodnom. Olyan volt, mintha egy nyugtató pirulát vettem volna be. A kezemmel önkéntelenül megmarkoltam a pólóját, és magamban ezerszer elmondtam mennyire szeretem, különféle szavakban, majd teljesen felkészültem a mai napra, miközben ő végig dúdolt:
Csak a szemeid miatt
Csak a szemeid miatt
Megmutatom majd a szívemet
Amikor magányos leszel és elfelejted ki vagy
Hiányozni fog egy fél belőlem amikor külön válunk
Most ismersz
Na akkor induljunk! - határoztam el magamban, majd Louisra néztem, aki ezt  megértette, és egyszerre álltunk fel.


Sziasztok! :)
Tudom nagyon rövid lett (megint) és késtem is, de ígérem a következő extra hosszú lesz. :D
Egy kérdésem lenne, és remélem válaszoltok. Kinek a szemszöge legyen. Elizabeth vagy Louis-é? :)
Várom a véleményeket.
XxElizabeth

9 megjegyzés:

  1. Helló, nekem tetszett a rész, annak ellenére, hogy szerinted rövid volt. :P Louis szemszöge legyen.:3 Kíváncsi leszek a Harry-vel való beszélgetésére. Figyelj a ",hogy" előtt a vesszőre és a pontokra mert pár helyen rossz helyre vagy nem tetted ki. Várom a folytatást!^^
    xoxo Lucy..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali! :D
      Örülök hogy tetszett. :)
      Köszi hogy szóltál, nem tudom mikor lesz új rész, de igyekezek vele.
      XxE

      Törlés
  2. I.M.Á.D.T.A.M 😍😍😍
    Komolyan annyira édesek, hogy nehéz elhinni, hogy tényleg van ilyen 😃😀 Kezdek tényleg nagyon magamra ismerni Eliben :D
    Amúgy én Louis szemszögére vagyok kíváncsi ^^
    Már nagyon várom a következő részt ^^ 💗💗
    Xoxo 〽

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Először is örülök hogy tetszett. 😍
      Úgy látszik Louis szemszög lesz. 😉
      Magadra ismersz benne? Oké, erre nem tudom mit mondjak, de örülök neki. :D Próbálom időben hozni a részt.
      XxE

      Törlés
    2. Hát az ő szerelmük különleges 😉 :D

      Törlés
  3. Megint én!
    Most látom csak először gépről a blogod, fantasztikus a desing ^^ ahogy minden :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. *-*
      Ez mind Thea Quincey munkája. (taps neki)

      Törlés