2016. október 9., vasárnap

23.fejezet

Első szeretlek

   Nem tudom mit vártam igazából. Gondoltam, hogy nem egy igaz szerelmi történetet fog elmesélni, de azért ez nekem is fájt. Fájt, de inkább feldühített. Évekig szerettem, éltem egy olyan emberrel, mint az apám. Tudom, nem lehet hibáztatni valakit azért mert kihűlt a szerelme, de az egy másik dolog hogy letagadja, és az anyámat hibáztassa a házasságuk bomlása miatt.
Szerintem egy férfi, beismeri a hibáit, nem pedig kifogásokat keress és egyebek. Túlságosan álom világba élek/éltem, ideje felkelned Elizabeth! Az élet nem móka és kacagás. A társadalom egyre gonoszabb lesz, te döntöd el hogy belekeveredsz e. Ez csak rajtam áll.
Annyira elvoltam foglalva magammal, hogy nem vettem észre az anyám fájdalmát. Most hogy visszaemlékszek, tisztán látható volt rajta. Ahogy minden reggel hamiskás mosolyt küldött felém, ahogy kereste Harry-ben a rosszat és ahogy apára nézett amikor hazajött.
Ez vagyok én! Egy önmagával foglalkozó állat, aki nem lát ki a saját érzéseiből, nem tud őszintén szeretni és megbánt másikat.
Hányingerem van magamtól, és a gondolattól is, hogy ebben hasonlítok apura. Bezzeg Spencer, messze áll ettől! Ő az az ember, aki ha a mélyponton van is észreveszi más szomorúságát, és magát leszarva segít rajta.
Azt hiszem, tudom, nem is apámra vagyok dühös hanem magamra.
- A tanácsok ugyanúgy érvényesek, mint ahogy tegnap mondtam a fejét illetően, de úgy látszik nem lépett közbe semmilyen komplikáció. Megnyugodhat - mosolygott rám a doki.
Felsóhajtottam, majd megköszöntem. Helyesbítek, Louis megnyugodhat. Ő, az az ember akit csak akkor tudsz megérteni, ha százszázalékban ismered. Jó, egyből megállapítottam
hogy humoros, érzékeny - itt gondoltam Eleanor-ra -, ravasz, de ez
a felszín, a jéghegy csúcsa.És igaza van, nem ismerem eléggé hogy megértsem, míg ő ismer és
megért. Ez pontosan azért van, mert azt hiszem hogy, gondolom.., a saját érzéseimmel vagyok elfoglalva.
- Miss.Taylor? Steven Wellesley nyomozó vagyok. Örvendek a találkozásnak - nyújtsa felém a kezét, egy harmincas éveiben járó, borostás, kék szemű férfi. Ekkor volt a pillanat, mikor az orvos magunkra hagyott minket.
- Részemről a szerencse - fogadtam el. Hát, nem mondanám szerencsének, de ha ez segít emlékezni az estére akkor okés.
Megfogott egy széket a sarokból, és velem szemben helyett foglalt. Egy hatalmas füzetet fogott a kezében, írásra készen, majd hosszasan tanulmányozni kezdte az arcom. Messziről süt róla, hogy szeret nyomozni.
Ez azért fura.
- Egyáltalán nem emlékszik az estére? - tért a lényegre, miközben kinyitotta a fekete füzetét. Melyik filmben jegyzettel a nyomozó?!
- Fátyolos képek villannak be - vontam meg a vállam. Wellesley felsóhajtott.
- Kérem részletesebben válaszoljon miss Taylor. Ez nem holmi
tinédzserek kérdezz-felelek-je, mert ha magát miss Taylor, szándékosan
lökték el, lehet máskor is megteszik, vagy megteszi az a bizonyos
illető. Az is lehet, hogy a vesztét akarja. Szóval a maga biztonsága
érdekében, kérem részletesen válaszoljon, hogy megtudjuk állapítani a tényeket. - A testtartása végig nyugodt volt. Lefagytam. Oké, igaza van. Tények, értem. Valaki engem megakar ölni? Erre akart kitérni? Ki akarna megölni? Miért? Lehet hogy ez a felhajtás egy nagy semmi, és felbuktam a saját lábamban! Így is elég bajom van magammal.
- S-sajnálom? - jelentettem ki, de inkább hangzott kérdésnek.
- Köszönöm - fújta ki a levegőt. - Van esetleg ellensége, rosszakarója?
- Nem, nincs. Mivel nem rég költöztünk Londonba, nem volt időm szerezni - válaszoltam.
- Hüm, értem. Arra kérem hogy koncentráljon arra az estére. Ha már fátyolosan megvan, akkor az ki fog tisztulni. Nem kell órákig itt ülnünk, ha megvan az alap.
- Rendben - Bólintott, majd írni kezdte az eddig történteket.
Gigivel az utcán, próbál belőlem kiszedni dolgokat, beérünk a kocsmába. Eddig meg van. Iszunk, de inkább én iszok. Elkezdek kitálalni neki mindent. Az arca, mikor elmondtam, aztán...Próbálok koncentrálni rá, de nagyon nehéz. Mintha összeszorítanák az agyamat. Hirtelen bevillan egy pasi,
leül mellénk, de Gigi elküldi. Aztán elkezdek neki hadoválni..Harry-ről? Felállok majd a vécé iránya felé tartok. Jobban mondva döcögök. Részeg pasik beszólogatása, aztán beérek a mosdóba. Üres. Hirtelen villant be minden, akár egy dalszöveg.
- Megbotlottam! - kiálltok fel. - Megbotlottam! - ismétlem meg, kimeresztett szemekkel a kezemmel gesztikulálva. - Nem lökött el senki, nem akar senki megölni, csak elestem. Megbotlottam a saját
lábamba a részegségemtől! Úgy tudtam! - állok fel, magamból kikelve a megdöbbenéstől. Béna részeg vagyok.
- Akkor, ennek az ügynek is vége szakadt. Csupán egy részeg tini bénázása - csapta össze a füzetét, és felállt.
- Hé! Tizenkilenc vagyok - tettem szét a kezem megbántottan. Tudom hogy tudja, hisz nyomozó, de ezzel csesztetni akar. Nem tudom miért.
- Hát, sajnálom - bólingatott aprókat. - De ha bármi baj támad szóljon. - húzott elő egy névjegykártyát a belső zsebéből.
- Köszönöm? - hangzott megint kérdésnek a kijelentésem, miközben elfogadtam a kártyát.
- Szívesen. Hölgyeke az elsőbbség - állt arrébb.
- Köszönöm - Furcsálltam, de elindultam az ajtó felé, a nyomozó pedig mögöttem haladt.
- Szóval bármikor hívhatom ha esetleg baj történik? -kérdeztem, mikor már mind a ketten kiértünk az ajtón, a névjegyet nézegetve.
Steven Wellesley 
Okleveles bűnügyi nyomozó
Alatta a telefonszáma.
- Ezt mondtam - mosolyodott el, majd magamra hagyott. Megvan egy nyomozó száma, amit bármikor hívhatok baj esetén. Meglátszik hogy fordult az életem. Lehet, még hasznát veszem a kártyának. Nem lehet tudni ebben a világban.
Becsúsztattam a zsebembe és a 178-as szoba felé vettem az irányt. Vajon mi lehet a kisfiúval? Louis kérdezősködött addig utána? Emily-vel mi történt addig? Vajon Louis beszélt már vele? Az ajándékok! Most, megnézem őket.
Az ajtó előtt állva beszélgetés zaja szűrődött ki. Amint benyitottam néma csend lett és mindhárom szem rám szegeződött.
- Jó napot! Helló! - köszöntem a kezemmel vigyorogva. A szülei kedvesen rám mosolyogtak és köszöntek. Emily lemászott az ágyról és a karomba vetette magát. Mivel magasabb mint én, belepuszilt a hajamba. Elvált tőlem, de a kezét még mindig a derekamon tartotta. Jó érzés volt megint látni. Mintha egy régi jó barátom lenne, a tényt leszámítva hogy pár napja ismertem meg. Ez azért elég fura. De azt hiszem vonzom a fura dolgokat.
 - Itt mertél hagyni?! A fehér házba?! - kérdezte rejtett ijedséggel. A feje remegni kezd, az arca eltorzul miközben körbenéz. Felnevetek. Kétségtelen hogy Emily-nek jó a humorérzéke.
- Mentségemre szóljon jó indokom volt hozzá! - mentem bele a játékba. A szülei csak mosolyogva figyeltek minket, mikor rájuk pillantottam.
- Remélem elég jó! - ölelt meg megint, majd billegni kezdett velem el-vissza.
- Majd elmesélem - emeltem az ég felé a szemem.
- Nem kell már Rómeó megtette - vállt el tőlem és megvonta a vállát. Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Mármint Louis? - vigyorodtam el. - Mikor?
- Akkor tényleg igaz. Louis veled jár? És nem Emily-vel? - kérdezte hirtelen Mrs.Brook.
- Tessék? - nevettem el magam. - Persze hogy velem van
- Féltékenység roham - bökött meg Em.
Megforgatom a szemem. - Nem válaszoltál
- Ennyiből nem szűrted ki? - kérdezte hitetlenkedve. Unottan nézek rá, amitől folytassa. - Ma járt itt és elmondta. Aztán jöttek az én drága szüleim - pillant rájuk - és azt hitték hogy vele vagyok - nyerített fel. - Mármint én meg Louis. Nem az esetem - nevet még mindig.
- Milyen az eseted? - érdeklődtem mosolyogva, miközben leültem az ágyra, és elvettem az egyik ajándékszatyrot.
- Hát..kedves - kezdte de egyből közbe szólok miután elolvastam a cetlit.
Egyél! Gondolom szar a kaja. 
By: Niall 
-Louis kedves! 
- Jó, de mindegy. Legyen különleges..
- Az különlegesnek számít ha szeret enni? - kérdeztem közbe, majd kivettem a szatyorból egy tál becsomagolt csirkét. Emily értetlenül megrázza a fejét. 
- Jól van kislányom mi megyünk - adott egy puszit az apja a lánya arcára, ahogy az anyja is. 
- Viszlát Elizabeth! - köszöntek. 
- Viszlát! - lengettem meg egy csirkét, amibe már beleharaptam, majd mikor kimentek a barátnőm felé fordultam. 
- Kérsz csirkét? - tartom felé a tálat, amiből azonnal kivesz egy marékkal. - Na? 
- Mi na?
- Folytasd! 
- Ja, igen. Na szóval. Legyen benne különleges ez természetes. Bolondos is legyen, de ne annyira mint Louis! - nyögött fel. Felvontam a szemöldököm, majd a következő cetlihez nyúltam. 
Idézet helye.
Író; Liam
- Ezek a fiúk! - sóhajtottam. 
- Mi az már? - érdeklődött.
- Te csak folytasd! - legyintettem. 
- Hümm. Oké. - egyezett bele. A szatyorban egy kártya volt, azon egy újabb cetli:
Nem vagyok kreatív. Nincs ötlet mit vegyek neked. Rajtad a lehetőség. :D 
Felnevettem. Az tuti hogy furák. 
- Mi az? 
- Vonzom a furákat, nézd - dobtam felé a kártyát, amit ő ügyesen elkapott, majd egy újabbat néztem. Még félszemmel láttam ahogy lerakja a szekrényre a csirkéket. 
Cetli nincs, de benne smink, parfüm és mindegy egyéb apróság. Gigi, sóhajtok. 
Jöjjön a következő! Nem is olyan rossz ez az ajándék kibontás, izgalmas. 
- Ez jó ajándék - jegyezte meg. - Ki tudja mennyi pénz rejlik benne - Liam! Nem érted, hogy vissza akarom fizetni! 
Remélem tetszeni fog. Nem volt időm rendesen megcsinálni, de na. 
Zayn
Egy összehajtott A3-mas lap. Mikor kihajtottam, elállt a lélegzetem. A szívem megtelt melegséggel és köszönettel. Zayn ez gyönyörű! Köszönöm, köszönöm! Alig várom hogy megköszönjem. 
- Emi, Emi, Emily! - visítom. 
- Ellie, Ellie Elizabeth! Mivan'? - Felé fordítom a rajzot, mire leesik az álla. - Ez..
- Gyönyörű! - fejeztem be a mondatát. Hirtelen kikapta a kezemből és ámulni kezdte. 
- Csak óvatosan! - emelem fel a mutatóujjam. 
- Csssh! 
Nem is tudtam hogy Zayn ilyen tehetséges. Engem és Louist, szinte élethűen lerajzolt. Egy olyan képet amikor a parkban ülünk és egymásra mosolygunk. Tökéletes, gyönyörű kép! Amint hazaérek kirakom a falamra. 
A következő szatyor. Csak Harry-től kaphattam, mert anyu ruhákat hozott be nekem. 
Valahol ilyenkor tél van. 
H
Kíváncsian belenyúltam és egy kis dobozt fedeztem fel benne. Kis fekete dobozt. A szívem hevesen vert. Minek vett nekem ékszert?! A dobozban egy arany karkötő volt, görkorcsolya rajta. Tényleg gyönyörű volt. És egy emlék. Mikor elmentünk görkorizni, és megcsókolt. Ez lehet a bocsánat kérése. Ha tudná hogy megbocsátottam. 
- Segítenél felvenni? - kérdeztem Emily-t. 
- Mit? 
- Ezt - adtam a kezébe az ékszert. Kimeredt a szeme és kérdően rám nézett.
- Harry - mondtam. - Görkoriztunk amikor először megcsókolt. Szerintem ezzel is bocsánatot akar kérni. Nem azért, mert megcsókolt, hanem azért. - Tudtam, hogy Emily tudja, mi az az azért.
- És fel akarod venni? - húzta fel a szemöldökét.
- Ezzel is jelezve hogy megbocsátottam 
- Nem gondolod hogy Rómeó féltékeny lesz? - Egy pillanatig elgondolkoztam ki az a Rómeó, majd kimeredt a szemem.
- Nem! Hisz ő mondta hogy bocsássak meg - teszem szét a kezem. 
- Hmm. Nem gondolod, hogy ez túlzás. Mármint az exed ékszerét hordani? 
- De hát ajándék! -vágtam rá, majd elé tartottam a csuklom. Felsóhajtott, majd némi bénáskodás után, sikerült ráraknia. 
- Szerinted Louis hol van? - kérdeztem, miközben a görkorcsolyát méregettem rajta. Ha találkozok vele, ideje beszélni vele. 
- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Lehet elment egy csajjal - vigyorgott. Szúrósan rámeredtem, mire a vigyora még nagyobb lett.
- Kétségtelen! Te vagy a féltékeny köztetek - Már épp ellenkezni akartam amikor az emlegetett szamár betoppant az ajtón. Amint meglátott azonnal letámadott kérdésekkel, míg én azt néztem milyen jó a haja. 
- Na mit mondott az orvos? Ugye nincs semmi bajod! És a nyomozó vagy ki? Látom megnézted az ajikat. Mit hoztak? Niall gondolom kaját. Amúgy jól vagy? Furának tűnsz? Wáóó az mi? - emelte fel a kezem, hogy megnézze a karkötőt. Felhúzott szemöldökkel pillantott rám és várta a válaszokat. Hirtelen bekattant, milyen szemét vagyok én igazából. Anyám és az az ember. Ettől görcsbe rándult a gyomrom. 
- Azt Harry-től kaptam és felvettem hogy ezzel is jelezzem megbocsátottam neki. Az orvos azt mondta minden rendben, Wellesley emlékeztetett hogy csak felbotlottam a saját lábamba és adott névjegykártyát ha baj lenne - hadartam egy szuszra. - Te hol voltál? 
- Louis az aggódó te a féltékeny - csiripelte Em. Szúrósan néztem rá, mire önelégülten elmosolyodott. 
- Az jó. Névjegykártyát? Hagy lám! Kedves tőle, bocsáss meg neki - sóhajt, majd leült mellém. 
- A kisfiúról kérdezgettem, meg járkáltam. Egy nő fel akart szedni. És féltékeny vagy? Kire? - mosolyodott el szórakozottan, mintha erre várt volna. Tök jó, hogy egyszerre hadarunk el mindent. Látszik hogy van mit mondanunk ennyi távolét után. Szívmelengető. 
- Mivan' a kisfiúval?! - támadtam le egyből, és magam felé fordítottam. 
- Nyugi! Azért ne tépd le a felsőm. Megint - tette hozzá. 
- Heh? - esett le az álla Emnek. Nem foglalkoztam sem a megjegyzéssel sem a barátnőmmel, csak a kisfiú érdekelt.
- Thomas jól van, de nem lehet látogatni még, majd holnap. 
Felsóhajtottam. Huh. Mintha egy kő esett volna le a szívemről. Nem veszítettünk el még egy csodát. 
- Nézd! - nyomta Louis kezébe a rajzot, majd rám szúrósan meredt. Megrázom a fejem, hogy most ne. Fintorogva de bólint. Louis-ra nézek, aki tátott szájjal bámulja a rajzot. 
- Gyönyörű igaz? - bújtam hozzá közelebb. 
- Ja - nyögte ki. Alig tel el pár másodperc mikor megszólalok. 
- Milyen lány akart felszedni? - köszörültem meg a torkom.
- Egyértelműen féltékeny típus - bólogatott Em. Louis vigyorogva fordult felém. 
- Nem fontos - állt fel. 
- De hogy nem! - nevettem fel keserűen. 
- Na és miért? - nevet. 
- Hát...azért! - Sokat sejtően rám grimaszol, majd Emily felé fordul, aki bólogat. 
- Mennünk kell - visított Lou. Kiveszem a párna alól a cetlit amit Louis írt, és gyorsan zsebre vágtam. Még mielőtt pakolni kezdtem volna, a volt szobatársam felé fordultam. 
- Telefonszám csere most! - vettem ki a zsebemből a telóm. 
- Zárójelentés?  kérdezte Lou. 
- Az orvos azt mondta idehozza - válaszolok, majd leülök Em mellé, hogy tudjunk telefonszámot cserélni. 
- Te nem cserélsz? - pillantok Louisra, amíg beírja a sajátomba az övét. 
- Ja, oké - kotorászta elő a telefonját. Leült Em mellé, így ő lett középen. Visszaadta a telóm, és Tommo-ét kérte. 
- Elizabeth háttérkép hmm - mondja ki hangosan, mire azonnal kikapom a kezéből. 
- Neked én vagyok a háttérképed? De hát ez nem jó kép! 
- Örülhetnél hogy te vagy! Te is beállíthatnál engem - mutat magára. 
- Oké. Csinálunk normális képeket egymásról - mosolygok. Louis rám kacsint. 
A szívem még mindig hevesen ver és még mindig azt hiszem meggyulladok. 
Louis háttérképe én vagyok. 


Épp hogy elindultunk a kocsival, rázendítettem.
- Na, ki az a lány? - kérdeztem közömbösen.
- Mért kérded? - kérdezett vissza.
- Mert tudni szeretném - válaszoltam lassan. Téged ne akarjon senki felszedni, attól hogy híres vagy!
- Mért szeretnéd tudni? - fordította felém a fejét mosolyogva.
- Mert érdekel - emeltem fel a hangom.
- És mért? - váltott sávot.
- Válaszolj már! - keltem ki magamból.
- Mi a kérdés? - grimaszolt, mint aki nem tudja.  Hátradőlök az ülésen és unottan rámeredek.
- Valld már be hogy féltékeny vagy - sóhajt. Még mindig unottan nézem, majd kiveszem a telefonom a zsebemből. Beírom a google-ba, hogy: Louis Tomlinson tulajdonságok, majd találomra rákattintok az elsőre.
- Valld be hogy szeretsz! - Nem figyelek a mondandójára, hanem elkezdem olvasni.
Kedvenc színe a vörös
Kedvenc étele a tészta, a pizza és a Cookie dough. Kedvenc itala a Daim Bar tejes shake 
Celeb-rajongásai: Diana Vickers, Cheryl Cole és Harry Styles
Kedvenc randihelye a mozi. Ja tipikus fiúk. - forgatom meg a szemem, majd tovább olvasok. - Nincs unokatestvére. Komolyan? - kérdem, de nem várok rá választ. - Louis egyszer elment egy 3D-s filmvetítésre, de nem tudta, hogy 3D-s, így a film után panaszkodott a menedzserének, hogy homályos volt a film. Jobban szeret csókolózni, mint ölelkezni. Rájöttünk! Harry és Louis már aludtak együtt meztelenül. Mi van?! Fúj! Undorító! Ezt honnan tudják egyáltalán? - fakadok ki. - Na jó, itt lesz ebből elég! - kanyarodik, amitől rádűlök.
- Hova megy az, aki nem tudta hogy 3D-s a film? - egyenesedek ki, és csapódik a hajam az arcomnak. Nem válaszol csak rám mosolyog, amitől kimered a szemem.
- Hova viszel? - Ebben a pillanatban leállt a motor. Egy erdőbe hozott.
- Ez most komoly?! - kérdem, de már nem hallhatta, mert kipattant az autóból. Villám gyorsasággal átszaladt a másik oldalra, és  kinyitotta nekem az ajtót.
- Nem megyek! Nem kísérletezek, vigyél haza! - húzódok a kormány felé, de megfogja a lábam és kihúz. Felsikítok, amitől megrezzen.
- Ne ordíts! - grimaszol.
- Nem megyek hagy - tolom el a kezemmel, de felkap a hátára, és leültet a kocsi motorháztetőjére.
- Mit mondtál? - húzza félmosolyra a száját.
- Azt hogy hagy békén? - suttogom a száját nézve. Még közelebb húzódik hozzám.
- Ezt még te se gondolod komolyan? - Gyorsabban veszem a levegőt, a szívem felgyorsult. Már tudtam hogy elfogja érni amit akar.
- Nem mondom ki! - mosolyodok el.
- Miért? Nem szeretsz? - biggyeszti le alsó ajkát.
- Ez nem igaz!
- Akkor mondd ki - suttogja.
Felsóhajtok. Ezt már nem úszom meg. - Szeretlek! - rebegtetem meg a szempilláim.
- Fájt? - húzza fel a szemöldökét.
- Egy kicsit - felelem komolyan, amitől kitör belőlem a nevetés.
- Na várj csak  - fenyegetőzik, majd megcsókol.
- Tényleg meztelenül aludtatok Harry-vel? - válok el tőle zihálva. Felnevet, és elkerülve válaszát újra megcsókol. 

Sziasztok! :D
Megemlítettem, hogy különkiadást hozok. Arra gondoltam, hogy rejtett részeket, vagy visszaemlékezés arra, amikor Styles és Elizabeth jártak. Az rajtatok áll.
De, csak akkor hozok, ha ti hoztok nekem olvasókat. ( NEM! Nem követelőzik meg semmi ilyesmi)
Ha van valaki a családotokba, vagy ismerősötök akiről tudjátok, hogy szívesen elolvasná, ne habozzatok megemlíteni. Nagyon megköszönném! És hoznék nektek különkiadást. Kérlek válaszoljatok, sokat jelent. 
XXE

5 megjegyzés:

  1. Kissé későn, de itt vagyok ✌ - és még sokkáig itt leszek :)
    Annyira imádom 😍👑 Komolyan, ez a kedvenc blogom 😍👑 Összintén szólva nincs ismerősöm, aki olvasna blogokat, de van egy blogom ahol szívesen kiteszlek majd, csak az nem olyan egyszerű.
    Louist annyira imádom, annyira aranyos és azt is imádom, hogy kevesett árul el magáról :)
    Nagyon kíváncsi vagyok, mi miatt van kórházban Emily, de remélem nem lesz végül nagy baj :(
    Aranyos volt az a karkőtő :)
    Várom a következő részt ^^
    Xoxo 〽

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló! ��
      Köszönom, nagyon sok erőt adsz a kommenteiddel. Semmi baj, csak kérdeztem, hogy esetlef van e. Blog? Na arra kivi lettem. :D Azt nem értem mért nehéz kirakni. :/ Nem árulok el semmit, mindent a maga idejében. ;)
      A részt már elkezdtem, szóval nem kell sokat várni rá. (Reméljük)
      XxE ��

      Törlés
    2. http://blogokaradata.blogspot.hu/
      Ez az a bizonyos blog :) a kezdő oldalon minden ott van :)

      Törlés
  2. Szia! Vár rád egy kis meglepi az oldalamon! :) x

    http://princessin-niallhoranfanfiction.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
  3. Szia! :)
    Köszönöm szépen! *-*

    VálaszTörlés