4.fejezet

Elneveztél barátnak

Már ez a nap is róla fog szólni. Ha róla álmodtam,még pedig azt hogy találkozni fogok vele akkor ez a nap se lesz más mint a többi. Elmentem futni hogy kiszellőztessem a fejem. Csak az a baj hogy akkor is ő jön be. Ezt az emléket róla azt hiszem  sosem fogom elfelejteni. Akkor még gimibe jártam.

*Kinyitottam az ajtót és egy váratlan személlyel találtam magam aki erősen mosolygott.

-Szia-köszönt.

-Te mit keresel itt?-zártam be magam mögött az ajtót.

-Jöttem hozzád-Oldalra döntöttem a fejem és úgy néztem még mindig mosolygós arcát. Honnan tudta? Inkább nem akarom tudni!

-Hova mész szépség?

-Suliba, elengedsz?-löktem el magam elől.

-Elvigyelek?-ugrott mellém mint egy kiskutya. Bár a göndör haja miatt hasonlít is egy kutyára.

-Eltalálok magam is-forgattam meg a szemem.

-Ne légy bunkó-szólt rám. Akkor mi legyek hülyével aki rám hajt?

-Nem ülök be idegenek kocsijába-igazítottam meg a táskámat.

-Én Harry Styles vagyok egy énekes-próbálkozott tovább.

-Attól hogy énekes vagy még nem ismerlek-néztem rá. Mellette törpének érzem magam hogy nőhetett valaki ilyen magasra.

-Azért viszlek el hogy megismerkedjünk-megadtam magam és beültem a kocsijába.*

Ha nem ültem volna be akkor ez az egész  nem történt volna meg? Nem hiszem Harry nem adja fel. Gyorsabban kezdtem futni nem érdekelt hogy pár embert meglöktem  futottam tovább. Vagy mikor először csókolóztunk? 

*Mért is mentem bele ebbe a randi dologba? Ja már emlékszem mert Harry rajtam nyavalygott. Igen mivel tél van ő arra gondolt hogy elmehetnénk jégkorizni amit persze nem tudok. Ha hamarabb mondta volna most nem itt lennénk hanem egy étteremben vagy bárhol csak ne itt. Unottan az 

említett személyre néztem aki a kezét nyújtotta és behúzott a jégre.

-Én nem tudok korizni Harry mért pont ide hoztál-próbáltam nem elesni.

-Ha másért nem azért hogy a te ügyetlenségedet lássam-nevetett fel. Erősen meglöktem és elesett. Először nevettem de aztán észrevettem hogy nem kell fel.

-Harry-hajoltam elé.-Harry-pánikoltam be.

-Váá-ült fel és megijesztett.

-Seggfej-fordultam volna meg mikor megfogta a lábomat  magára húzott,és megcsókolt.*

 Az emlékek újra elő törtek amit nem akartam. Éreztem ahogy az arcomról lecsurog egy könnycsepp. Még jobban futni kezdtem mikor beleütköztem egy mellkasba nem is akármilyenbe. Gyorsan letöröltem a szemem majd belenéztem kék szemeibe.

-Jól vagy?-döntötte oldalra a fejét. Utálom ha ezt kérdezik mert ha azt mondod hogy nem jól 

akkor kérdezősködnek és ha azt hogy jól azt meg nem hiszik el.

-Persze-erőltettem magamra egy hamis mosolyt. Óvatosan megrázta a fejét majd magához húzott. Meglepett de azonnal viszonoztam. Abba a pillanatba megnyugodtam az ölelésétől eltűnt minden rossz. 

-Gyere menjünk sétálni-tette elém a karját. Mosolyogva belekaroltam, és elindultunk valahová.

-Van egy elmaradt beszélgetésünk-szólalt meg Louis.

-Tudom-sóhajtottam fel.-Mit akarnak a riporterek?-nyögtem ki a kérdést.

-Te tényleg nem tudod!-döbbent le.

-Nem tőled akartam hallani-ráztam meg a fejem majd ránéztem.

-Nem tudják miért szakítottunk Eleanorral-nézte a földet. Nyilván nem a legvidámabb téma. Most már tudom miért rezzent meg mert hasonlított a nevünk.

Csak azt nem amit mindenki más hallani akar.

-Miért szakítottál vele?

-Ő szakított velem-nevetett fel keserűen. Felvette azt az arcát amit először láttam.

-Csak az a baj hogy nem tudom miért-mutogatott az egyik kezével mert a másikat én karoltam.

-De miért nem mondod el hogy nem tudod?-értetlenkedtem

-Ezt te nem érted-forgatta meg a szemét.Most már leesett.

-De értem-sóhajtottam.-Tudom milyen mert majdnem egyforma a történetünk csak az enyém rosszabb. Fáj róla beszélni még nekem is akinek több hónap eltelt.-néztem rá. Döbbenten nézegetett.

-Ez a lakásom-bökött a majdnem kastély felé.-Vagyis a lakásom a bandatársaimmal de ők most nincsenek itt.-helyesbített-Folytathassuk bent a beszélgetést?-kérdezte mire  bólintottam. Nem egy őrnek kellett magyaráznia, de szerencsére nem volt egy újságíró se a házuk előtt. Kinyitotta az ajtót és udvariasan utat engedett. Szinte megszédültem  a ház nagyságától de még a felét se láttam. Louis csak mosolygott rajtam lehet hogy neki megszokott de nekem egyáltalán nem ilyenről én csak álmodhatok. Intett az emelet felé így arra vettem az irányt.Nem egy ajtó volt így Louisnak kellett eligazítania.bevitt a szobájába leült az ágyra várva hogy folytassam. Leültem mellé de a szememet

kiszúrta a rendetlenség.

-Pár hete költöztünk ide sok volt az emlék és nem csak nekem. Engem egy levélbe  dobtak Louis-tértem a lényegre.-Azzal az okkal hogy turnéjuk lesz. Úgy hogy nekem ne 

nyafogj-tettem fel a mutatóujjam elé, a könnyeimmel küszködve. Nem hiszem el hogy még most is nehéz róla beszélni több hónap elteltével.

De megkönnyebbültnek érzem magam remélem ezzel örökre lezárhatom a múltat, és utat nyithatok a jelennek. Döbbenten nézegetett majd magához ölelt. Nem tudom hová tenni ezt a  kedvességet hogy ma mér kétszer ölelt meg.de az biztos hogy most már nem csak egy idegen hanem egy olyan ember akinek kiadhatom az érzéseim és akiben megbízhatok de szerintem ő is így van vele .Elhúzódott tőlem és nevetve megrázta a fejét.

-Amúgy mi mi vagyunk? Mármint nem lehessünk szimpla idegenek ha kiöntsük egymásnak a szívünket, meg egymásnál vagyunk mert most már te is voltál nálunk és én is nálatok.Sőt én ott is aludtam-rázta meg a fejét mosolyogva. -Ő is arra gondolt mint én, csak ő meg is merte jegyezni.

-Nem tudom hogy vagy vele te én megbízom benned-vallottam be.

-Én is-mosolygott tovább amin nekem is mosolyognom kellett.

-De most tényleg-tette szét a kezét. -Hogy hagyhatott el valaki téged hisz minden meg van benned ami egy lányba kell-Szégyenlősen lesütöttem a szemem.

-Hogy bírsz ilyen koszba aludni?-néztem körül a szobába. Földön a szennyes de most komolyan a pasik nem tudják mi az a szennyes tartó? Kaja maradékok az ágyon és

ne is beszéljünk a szekrényben majd kieső ruhákról.

-Miért ennél már volt rosszabb is.-vonta meg a vállát.

-Tényleg?-néztem rá unottan.

-Nem tudom mikor de az az ajtó be volt törve kalapáccsal-mutatott a szoba ajtóra.-Úgy cseréltük ki-nézte a plafont mintha visszaemlékezne. Most komolyan miért törik be az ajtót? Ezek nem normális emberek.

-Takarítsunk ki-jött az ötlet.

-Nemár-nyafogott.

-De már segítek-ráncigáltam meg. Felrakta a kezét, persze miután eleresztettem és fel állt. Körül nézett majd vissza ledűlt az ágyra.

-Ha ennyire utálsz takarítani miért nem veszel fel egy takarítónőt?-hajoltam felé.

-Minek? Nem kell magam is kitakarítok nem vagyok én király.-ült fel.

-Azt már észrevettem-nevettem fel, mire vállon bökött de alig éreztem.

-Na mit csináljak főnők asszony?-állt fel az ágyról.

-Mondjuk szedd össze a gönceidet a földről mert én biztos hogy nem fogom.-álltam fel én is.

-Okés-vett fel minden szennyest a földről majd várta a további feladatot. Hahó be a mosógépbe!

-Be a mosógépbe-tettem szét a karom.

-Akkor gyere mert én nem tudom bekapcsolni-megforgattam a szemem majd követtem. Ha ő nem lenne én biztos eltévednék ebbe a nagy házba. Bementünk a mosókonyhába ahol két

mosógépet láttam bolti állapotba, és magyarázatot kérve néztem Louisra.

-Mi van? Elvisszük a mosodába oszt kimossák-tette szét az egyik kezét mert a másikba a ruhái voltak amit nyomban a kezembe nyomott én meg a földre. Beraktam a fehéreket és

beállítottam a mosógépet tettem bele mosóport és ennyit mert öblítő nem igazán volt szerintem azt se tudják mi az.Fel álltam és Louis kíváncsian nézegetett.

-Mért nem rakott be egyszerre az egészet? Mit válogatsz?-rohamozott meg hülye kérdésekkel.

-Azért sztárocska mert ha berakok mondjuk azt hogy a fehér boxeralsóid közé egy piros zoknit akkor az a lány akivel éppen valamit csinálni akarsz furcsán fogja nézni, hogy Louis Tomlinsonnak rózsaszín alsónadrágja van-próbáltam az ő szellemi képességeinek megfelelően elmondani. Lassan bólintott de az arcát elnézve még gondolkozott a szavaimon.

-Majd ha kimosta teríts ki és rakd be a színeseket de ne sok mosóport tegyél bele mert annak az lesz a vége mint ami a filmekbe szokott.-veregettem meg a vállat. Mosolyogva megráztam a fejem majd kimentem a mosókonyhából.

-Maradsz?-néztem vissza a fiúra aki megrázta a fejét majd jött utánam.

-Izé?-érkezett mellém. -Honnan tudsz ennyit?-kérdezte.

-Van egy anyám-nevettem.

-Az nekem is de én sose takarítottam van egy rakás húgom-mosolygott.

-Ez megmagyarázz mindent.Visszamentünk a szobába és várta a további feladatot.

-Szedd le az ágyadról a kajamaradékokat-böktem az ágya felé. Egy sóhajtás kíséretében leszedte és kiment az ajtón gondolom a bedobni a kukába. Addig én kinyitottam a szekrényt amiből már ömlött is ki egy csomó ruha. Legtöbb színes nadrág és csíkos póló volt benne de minden felé volt. Elkezdtem hajtogatni mikor meghallottam lentről a zenét. Jól kihúzza a munka alól magát. Már a felét összehajtottam mikor belépett a szobába.

-Gondoltam zenére jobb-mutatott like-ot mindkét kezével amire csak elmosolyodtam és folytattam tovább a hajtogatást.

-Te amúgy hogy öltözöl fel?-kérdeztem a számomra a mai napi érdekességet.

-Hát tudod leveszem a piszkos ruhát és a többit aztán felveszem a tisztát-nézett érdekesen.-Megakarod nézni?-mondta egy huncut mosollyal.

-Nem!-förmedtem rá azonnal.-Én arra értettem hogy hogy veszed ki a szekrényből.

-Ja, kiválasztom majd vissza hajingálom-vonta meg a vállát és leült az ágyra.

-Látszik-emeltem fel egy gyűrött csíkos pólót, és össze hajtogattam. Már pár ruha hevert a földön a többi már a szekrénybe szépen elhelyezve lapult. Louis meg csak nézte

hogy hajtogatom a gönceit.

-Mi lenne ha csinálnál valamit?-fordultam felé.

-Jó ez így-legyintett a kezével, amire én csípőre raktam a kezem.

-Párosítsd össze a zoknikat-parancsoltam.

-Az jó-terült el az arcára egy mosoly és a fiók felé settenkedett. Kihúzta és csak két darab zokni volt benne amit gyorsan összepárosított.

-Neked nincs zoknid?-ráztam meg a fejem rosszallóan.

-Nem szeretem-nézett a lábara amin most se volt zokni.-Meg amúgy is nyár van-vonta meg a vállát.

-Akkor télen beveszel?-döntöttem oldalra a fejem.

-Igen aztán nyáron elajándékozom de mindig hagyok legalább kettőt-magyarázott. Elég hülyén hangzik de tőle mit várjunk el. Kinyitottam az utolsó szekrényt amiből egyből

kizuhantak a ruhák.Turkálni kezdtem benne mikor egy kitömött játék galambot találtam.furcsán néztem Louisra aki észrevette és kikapta a kezemből.

-Megvagy-mondta szerintem a galambnak és magához ölelte amin muszáj volt nevetnem.

-Szegény galamb egy szekrényben lapult és most egy örült karjaiba van-nevettem.

-Na ennek a galambnak van neve is mégpedig kevin és nem vagyok örült-morgott. Megforgattam a szemem majd újra hajtogatni kezdtem de Louis nem hagyott békén a nyakamat  bökdöste azzal a galambbal. Felálltam és Louis nyomába eredtem aki addigra már lefutott.

Utolértem egy fejest adtam neki majd kivettem a kezéből a játék madarat és futni kezdtem vele.

-Hé-szaladt utánam. Nevetve menekültem tőle nem tudom hogy dobhatta Eleanor ezt a hülye gyereket hisz nála jobbat a világon nem talál. Megráztam a fejem és ennyi elég volt ahhoz hogy utolérjen. A derekamnál fogva próbálta elvenni Kevint amit persze nem engedtem neki,mikor kinyílt az ajtó és két nevető srác toppant be, de abba hagyták mikor megláttak minket Louissal. Én abba hagytam a megakadályozást hogy elvegye a galambot így sikerült is neki. Örömébe ugrott egyet és magához szorította a galambot majd ő is észrevette a fiúkat.

-Hellóztok-szólalt meg boldogon Louis. Legalább eltereltem a figyelmét de ez neki is sikerült.

-Csá vagyis sziasztok-szólalt meg a szöszi.

-Ő ki?-bökött felém a másik.

-Elizabeth-nyújtottam a szöszi felé a kezem.

-Niall-fogadta el. Majd a másik felé is nyújtottam a kezem.

-Liam-fogadta el ő is. Most már tudom a nevüket legalább. Kíváncsian néztek majd Louis felé aki teljesen elvolt foglalva a galambjával játszott vele amin kuncognom kellett.

Aztán már kapcsolt Louis így egy  pillanatra Liamra nézett azt hittem már az esküvőt tervezgeti a galambbal.

-Nem a barátnőm csak a barátom-Szóval elnevezett barátnak.

-De jó hír megvan Kevin-nyomta mindkét fiú arcába.-Megtalálta Elízkeh-elmosolyogtam a hülye becenéven majd újra Liamékra néztem akik elindultak a konyha felé.

-Gyere-szólt kedvesen a szöszi és én utánuk mentem a konyhába.

-Na gondold hogy bunkók vagyunk csak fura Louist lánnyal látni és boldognak te is tudod hogy mi történt vele.-ült le Liam az egyik székre és Louis felé bökött aki

még mindig a madarával játszott és valamit motyogott is neki.Azt hiszem elfogom vinnie gy orvoshoz hogy vizsgálja meg az agyát.Nevetve fordultam vissza a fiúkhoz.

-Nem gondoltalak titeket bunkónak-ráztam meg a fejem.-Ti vagytok a bandatagok?-tereltem a témát.

-Igen de még van egy perverz gyerek.-mondta Niall amin elmosolyodtam. Majd egyből Harry jutott az eszembe az nem lehet.

-Éhes vagyok-térített vissza Niall nyafogása.

-Akkor egyél-lökte meg Liam.-Nem kérsz valamit?-fordult felém Liam.

-Nem köszi-mosolyogtam rá. Hát még azt kéne egy házba enni ahol először vagyok.

-Megyek-álltam fel a székről.

-Már?-szomorodott el Niall teli szájjal.

-Igen-mosolyogtam rajta.-Ja jutott eszembe a  mosógépbe van ruha majd ha megállt vegyétek ki mert belebüdösödik.-Ahogy mondtam szinte leesett az álluk.

-Hogy vetted rá Louist hogy mosson?-meresztette a szemét Liam.

-Ketten mostunk vagy mostam ő meg csodálkozott-emlékeztem vissza. Bólintottak hogy így már érthető én pedig elindultam az ajtó felé.

-Várj-szólt valaki megfordultam és Louis volt. Elég vicces látványt mutatott ahogy a vállán fogja a madarát el is mosolyogtam rajta.

-Hétvégén kerti partizzunk és eljöhetnél-mosolygott.

-Nem akarok zavarni.-ráztam meg a fejem.

-Nem zavarsz-kiabáltak a fiúk a konyhából.

-Majd átgondolom Sziasztok-köszöntem el és léptem ki az ajtón.

-Szombat 5-kor kezdődik-kiabálta utánam Louis. Még visszanéztem a nagy házra majd elindultam haza. Mi van ha Harryről beszéltek de az nem lehet annyira nem kicsi a világ. A nappaliba anyu nézett valami sorozatot.

-Parkba voltál?-fordult felém amire bólintottam majd nézte tovább a tévét megmostam a kezem és csináltam magamnak egy szendvicset mert már meghaltam az éhségtől.

Még nem tudom hogy  elmenjek e arra a kerti partira vagy mire de ha fiú szemmel nézzem az nem csak egy parti lesz hanem több emberes buli. És ha tényleg Harry az a gyerek

itt volna a lehetőség. A másik ok meg azt mondta Liam hogy nem látták az óta Louist ilyen boldognak. Miattam boldog? Ha így van nem hagyhatom cserbe azt az idiótát elmegyek

arra a kerti micsodára ha másért nem Louisért. Jó magamért is mert én is jobban érzem magam Louissal.