2016. április 17., vasárnap

8.fejezet


Most ne legyen igazam!

Egy tanács: Sose éld bele magad semmibe,mert az élet közrejátszik!


A napom a telefonom csörgésére kezdődött el. Nyökögve levettem az éjjeliszekrényről, és amint megláttam a kivillanó nevet, amit még tegnap állítottam be, azonnal felvettem.
-Szép jó reggelt!-köszöntött mosolygós hangon. Ezt lejátszhatnánk 2-óra múlva?
-Igen, reggel?!-akadtam ki. -Mit akarsz Tommo?-ásítottam. Igazából,a legjobb ébredés volt.
-Felköltöttelek?-szórakozott rajtam.
-Nem friss vagyok-forgattam meg a szemem.
-Már hatkor fent voltam a dalt írjuk
-Hatkor?! Ezért költöttél fel?-hitetlenkedtem.
-Nem szereted a hangom?-szomorodott el.
-Imádom-nevettem fel.
-Megnyugodtam-sóhajtott a telefonba.-Nem soká ott vagyok hercegnő.-rakta le a telefont. Még hercegnő!? Visszaraktam a helyére, és már dűltem is a párnának. De nem tudtam visszaaludni, túlságosan is lekötött hogy Louis itt lesz. Felültem az ágyban, és a szekrényem közt keresgéltem egy tökéletes ruhát a mai napra. Kinéztem a teraszra ahol felhős, borús idő volt. Esni fog az eső, ahogy elnézem.Visszafordultam a ruhás szekrényemhez, ahonnan kihalásztam,egy csőfarmert, hozzá illő szürke pólóval. Béke a világnak! Miután felöltöztem,és minden
egyéb reggeli dolgot megcsináltam, leszaladtam a konyhába, ahol tudomásul vettem hogy anyu még nem ment el.
-Te fent vagy ilyenkor?-döbbent le mikor meglátott.
-Csodák még vannak-nevettem el magam, és a csodára Louis telefonos ébresztését értettem.-Anyu?
-Igen?-kérdezett rá.
-Én is dolgozni akarok nem szeretnék a válladon csüngni-mondtam el neki, amin én már eleget agyaltam.
-Inkább azon gondolkodj  hogy hova mész suliba a nyár után-vette a vállára  a táskáját.
-Az még messze van-legyintettem nem törődően.
-Majd megbeszéljük-adott egy puszit végszóra a homlokomra, s már az ajtó másik végén volt. A következő pillanatban az órát ,vizsgáltam.
Felmert költeni 7 órakor? Ha itt lesz ezt még meg bánja! Persze ha nem merülök el kék szemeibe, mint a tegnap folyamán. Abban a pár órában, nem törödtem semmivel és senkivel csak vele. Csak ő ne tudja meg hogy a közelségébe le blokkolok, mert ahogy eddig kiismertem kihasználná. Jó volt hallgatni ahogy magáról beszélt! Olyan dolgokat tudtam meg róla amit nem képzeltem volna.  Mint például hogy évet ismételt az iskolába,és többet töltött az igazgatóiba mint a terembe. Amire persze saját magamhoz hűen csak annyit mondtam "hogy ez nem meglepő", olyankor
csak rám nyújtotta a nyelvét mint egy öt éves és hagyta hogy beszámoljak én is néhány dolgot az életemből. Sokaknak ezek az apró dolgok jelentéktelenek, ellentétben velem. Imádom az apró szívből jövő dolgokat, gesztusokat,a hosszú és rövid emlékekkel teli történeteket, amitől érzem hogy bíznak bennem, és megosztják az emléküket.Vannak amik megtudnak fogni, de ez nagyon! Megtudtunk egymásról egy rakás dolgot. Ezt kell egy első randin nem? Harry-vel is így csináltuk, és hát róla is sok mindent megtudtam.
Ha már itt tartunk,az este folyamán azt éreztem hogy találkozni fogok vele, sőt az álmomba is megjelent, Louissal együtt.Túl sok közük volt egymáshoz. De ha az a tag akit nem ismerek tényleg Harry...? Na jó ez hülyeség! Bár ha jobban belegondolok nem annyira,
mivel ha azt vesszük figyelembe, hogy ő is egy Londoni banda tagja, és ha az érzéseimre hallgatok meglehet. De itt most az lényeg hogy elmosódott bennem. Persze a nyoma megmaradt, és addig nem tudom lezárni míg nem halottam az okát, de már más
foglalja el a félszívem. Személy szerint egy Louis Tomlinson nevű fiú, akinek szürkés kék szeme, elképesztő mosolya,....ó mikor érsz már ide?!!-vágott képen a hiánya. Miután meg reggeliztem, leültem a kanapéra egy pohár vízzel és bekapcsoltam a tévét. Legfrissebb hírek ez jó lesz.
-Mind tudjuk Rihanna új klipje...-hallgattam a csatornát, közben belekortyoltam a vizembe.
-Louis Tomlinson-nak új barátnője van?-jelent meg egy kép Louisról és rólam a parkban. Ebben a pillanatban kiköptem a vizet annyira meglepődtem.
-Mi?-meredtem a tévére.
-Fotósaink elkapták a romantikus pillanatot, miszerint a híres brit banda énekese túl van Eleanor Calderen-magyarázta a műsor vezető. Csak ezt ne híres lettem mint Louis barátnője! Nem akarok címlapokon szerepelni és semmiképpen sem tévébe. Ó várjunk csak már megtörtént! A tévén még mindig a képeket mutogattak. Most komolyan rosszul vagyok magamtól. Úgy nézek ki Louis mellett,
mint egy boszorkány. Most utánam fognak koslatni és kérdéseket feltenni? Minden bizonnyal. A parkettán lévő víz tócsát kezdtem vizsgálni. Ideje feltörölni! Sóhajtva felálltam helyemről a mosófáért. Miután megérkeztem vele,kezdtem eltávolítani a vizet.
Most több száz rajongó látta azt a képet? Kifognak nyírni mert elvettem a szerelmüket! Félek!
Hirtelen csöngetésre lettem figyelmes, így visszatettem a mosófát eredeti helyére, és rohantam kinyitni az ajtót. Amint megláttam az elém táruló személyt azonnal a nyakába ugrottam.
-Ennyire hiányoztam?-kérdezte szórakozottan.
-Igen-mondtam el őszintén.
-Az jó mert nekem is hiányoztál-súgta a fülembe a szavakat, amin elmosolyogtam. Jó érzés volt, mikor meleg lehelete érintkezett a bőrömmel.
-Ugye tudod hogy te szerepelsz a címlapokon?-vált el tőlem.
-Volt időm megtapasztalni mikor a mi "romantikus" képeinket néztem a tévébe-tettem idézőjelbe a romantikus szót. Félmosolyra húzta a száját, s azzal a lendülettel lecsapott ajkaimra. Újra megéreztem édes csókjának izét, amit tegnap is megtapasztalhattam. Miután ajkaink elváltak, s pár lépést hátra lépett, hogy ne nyomjon teljesen az ajtónak, engedtem hogy betévedjen a házba.
-Szép házatok van-nézett körül.
-Már halottam-nevettem fel az emléket felidézve.
-Mi? Mikor?
-Mikor nálunk aludtál és hótrészeg voltál-mondtam okoskodóan.
-Miket mondtam még?-kíváncsiskodott.
-Nem kell neked mindenről tudnod-legyintettem le.-De ha már itt tartunk, hol a kocsim?
-Mi?
-Azt mondtad hogy van egy csomó kocsid, és adsz nekem meg az egész világnak- emlékeztettem, persze nem gondoltam komolyan. Felnevetett.
-Kérsz valamit?-váltam jó házigazdává.
-Téged kérlek nálunk, mert valaki meg akar ismerni-mosolygott pimaszul. Nem kellett személyleírás tudtam kiről van szó.
-Legalább a nevét tudhatom?
-Hidd el amint meglát nem bírja abbahagyni a pofozást-kapta el a karom, és kihúzott a házból. Időt kértem hogy bezárjam anyám házat, ne hogy betörjenek, majd már teljesen Louisra figyeltem.
-Mádám-nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. Felhúztam az egyik szemöldököm, s mosolyogva beültem. Nem telt bele sok idő míg Lou is helyet foglalt. Még mindig bennem van hogy, mi van ha Harry az?Most ne legyen igazam! A gázpedálra nyomott, és elindult.
Túl gyorsan, ment a szívem hevesebben dobogott és eluralkodott rajtam a félelem.
-Mehetnénk lassabban!-kértem még mindig rettegve.
-Persze-engedett a gázon, így kicsit megnyugodtam.-De miért?-nézett rám értetlenül.
-Félek a gyorsaságtól-vallottam be, félve a mondandójától is. Félmosolyra húzta a száját, s vissza nézett az útra.
-Ne nevess ki!-szóltam rá.
-Ne is nevetek-szorította össze a száját.-Majd megmutatod te hogy vezetsz-fordult balra.
-Olyan nem lesz!-dőlők az ülésnek.-Már csak azért mert nem tudok vezetni
-Louis kezelésbe vesz!-mosolygott. Egy Tomlinson ötlet?
-Félnem kéne?
-Ha velem vagy soha-szorította meg szabad kezével az enyémet. Lehet hogy naiv vagyok de hittem neki. Mért félnek ha az ő karjai közt lehetek? Az út további részébe Louis-t figyeltem, amit persze nem hagyhatott szó nélkül.
-Ilyen jóképű vagyok?-húzta ki magát fölényesen.
-Persze-hagytam hagy nőjön az egója. Már csak arra lettem figyelmes hogy a kocsi leállt, így kiszálltam belőle.
-Nektek nincs külön házatok?-kérdeztem, mikor mellém ért.
-De! Mindegyikünknek van egy külön kuckója hol elbújhat-kulcsolta össze az ujjainkat.
-A kuckó az kastélyt jelent nálatok?-mosolyogtam cselekedetén.
-Mondjuk úgy hogy nagy ház-kacsintott rám, és bevezetett a házba.
-Szólok hogy itt vagy-adott egy gyors csókot a számra, s már el is rohant. Ahol az ajka érintkezett az enyémmel, még most is érzem a bizsergést. Beljebb sétáltam, minden zúgott megvizsgálva. A kezem a zsebembe raktam, úgy nézegettem a nappaliba kirakott képeket. Néhányon elmosolyodtam.
-Te?-hallok meg egy hangot hátulról. Megpördülök,és Niall-t látom magam előtt.
-Louissal vagyok itt-mosolyogtam.
-Annak csak örülni tudok-kacsintott rám, és mellém lépett.
-Mindegyik képnek van egy története-nézett végig a képeken.-Mondjuk ennek..-mutatott az egyikre, amin Louis  és Harry volt. Igen Harry. Harry? HARRY?! A szemem majdnem kiesett a helyéről, míg a szívem erősebben vert, s szaggatottan vettem a levegőt.
-Ők legjobb barátok. Az milyen régi kép!-ámuldozott Niall.-Mindjárt jövök-szaladt ki a nappaliból, így magamra maradtam,a fejemben cikázó gondolatokkal. Mi van, ha Louis a kezdetektől fogva tudott az egészről, és csak kihasznált? Még mindig a falon lógó képet vizsgáltam, mikor meg halottam Louis hangját.
A kép a falon.
-Mondtam hogy elhozom nem?-kérdezte..szinte biztos vagyok benne hogy Harry-től.
-Mondtad-halottam meg a hangját, amit ezer közül is felismernék.Bársonyos hangját, amitől úgy éreztem hogy egy másik világba vagyok. Így szép lassan megfordultam.
-Elizabeth és Harry-mutatott be, nem túl hosszan minket egymásnak.Nem mintha kellett volna!
Az arcáról, rengeteg érzelmet le tudtam olvasni, úgy mint annak  idején. Meglepettséget, fájdalmat, bűntudatot és félelmet. Az utóbbit nem értettem! Félelem? Miért?
A torkomon akadtak a szavak,nem bírtam megszólalni.
-Ti ismeritek egymást?-váltogatta értetlen  pillantását rajtunk Lou. Sajnos igen. Amikor azt hiszed boldog vagy, az élet közrejátszik.
A gondolatok cikáztak a fejemben. Louis a kezdetektől tudta,és csak kihasznált? Nem tudom elképzelni róla!
-Igen-szólalt meg Harry. Meg akartam szólalni. Itt lenne az idő hogy megkérdezzem, de nem megy. A lábam átvette az irányítást, kiszaladtam az ajtón, és csak futottam. Mit csinálok? Ezért kerestem hogy mikor előttem áll elfussak? Mit csinálok!? A szemem könnybe lábadt, ahogy visszagondoltam.
Elképzelésem sincs hogy hová mentem, de nem érdekel! Most legszívesebben, felmennék 30 emelet magasra onnan kiüvölteni azt amit érzek. Csak ordítanék, hogy kiadjam magamból, a fájdalmat, a , csalódottságot, félelmet.
Utálom azt a gondolatom hogy Louis tudta, és csak játék voltam neki. Még ha nem is sok időre de az. Utálom azt is hogy ez eszembe jutott. Utálom magam amiért eljöttem. Utálom azt hogy nem ordítottam rá.
Egyszerűen bánom az egész napot! Az emberek, nem egyszer néztek meg. Először zavart de aztán rájöttem hogy kit érdekel! Annyi a szerencsém hogy nincsenek itt fotósok, vagy bármik. Mikor egy ismerős utcához értem, rájöttem hogy
nem messze van innen a park. Már sétáltam arra felé, s csak akkor vettem észre hogy mennyire kifulladtam. A torkom égett, az oldalam pedig fájt. Leültem egy padra, és csak meredtem magam elé. Nekem képességem van, mindig csalódni az emberekbe.
Arra lettem figyelmes hogy eleredt az eső. A zuhogó esőtől a megmaradt emberek is hazaindultak száradni. Csak én maradtam ott bőrig ázva, az idegesítő gondolataimmal. Egyáltalán nem zavart az eső, lenyugtatott. Ahogy a hideg vízcseppek érintkeztek az arcommal.
Mikor már eléggé eláztam, felálltam és  elindultam. A kapucnit magamra dobtam, de a következő pillanatba valaki megfogta a karom. Megfordított, így a szemébe néztem. Mért tettem?
-Engedj el-súgtam.
-Honnan ismered Harry-t?-kérdezte. Hirtelen minden kétségem elszállt, de megszólalni még mindig nem tudtam. -Csak kérlek többé ezt ne csináld velem.-zárt a karjaimba -Nem bírnám ki-súgta a fülembe. Jól belebújtam mellkasába, s úgy éreztem ez a nap meg se történt.
-Sajnálom.-suttogtam. A következő percben, eleresztett a karjaiból, s lecsapott ajkaimra. Az egyik kezem a nyaka köré fontam, a másikat pedig az arcára helyeztem.Nem érdekel Harry őt nem akarom elveszíteni!
-Gyere hazaviszlek-vált el tőlem. Bólintottam. Az úton többször is megéreztem Louis kémlelő tekintetét, amíg én az ablakon bámultam ki. Tudom zavarja hogy nem tud semmit, le se tagadhatná. Muszáj lesz beszélnem vele! És ez holnap fog megtörténni! Meg kell tudnom az okot,s csak úgy elmondani Louis-nak. Mikor megláttam a házunkat, s megállt a kocsi kipattantam,Louissal együtt.
-Nem értek semmit-lépett mellém. Szembefordultam vele, hogy a szemébe nézhessek. Most nem tudtam leolvasni semmit, pókerarcot  vágott.
-Beszélnem kell vele.-vettem el a pillantásom róla.
-Most?
-Holnap-sóhajtok fel. Nehéz lesz, de muszáj!
-És talán én is megtudhatom mivel a barátnőm vagy?!-haragudott meg.
-Mindent megtudsz holnap-öleltem magamhoz, amit ő egy sóhaj kíséretében még szorosabban viszonzott. Tudom hogy haragszik, és rosszul esik neki.
-Ne haragudj!-kértem.
-Soha!-pörgetett meg a levegőben.Valami bujkál benne,de ha nem vallja be. Annyira szeretném nem megbántani! A lábam alatt már volt talaj így az ajtó felé igyekeztem, de megfogta a karom és visszahúzott magára.
-Csók nélkül itt hagynál?-mosolyodott el halványan, s megcsókolt.


4 megjegyzés:

  1. Jó lett..<3 csak így tovább!! <3

    VálaszTörlés
  2. Istenem, ez valami gyönyörű lett. Kicsit nehéz mert Harry és Louis a két szivemcsücske, de akkor is most Louis visz mindent. Abba ne hagyd!

    VálaszTörlés