2016. július 14., csütörtök

15.fejezet




Miattam!

Zene

-Liz..-szipogott. Nem tűnt fel hogy hívja ha fel is tűnt, nem érdekelt.-Elvitték a kórházba-fejezte be a mondatát. Az idő hirtelen le állt számomra. A zene elhalkult. Nem éreztem semmit. Nem érzékeltem a világot. Azt a pár szót ízelgettem, pár másodpercig de olyan volt mintha órákig tartott volna. 

-Mi...u-ugye csak viccelsz?-váltam el tőle, kiguvadt szemekkel. Arra vártam hogy elröhögje magát, és bejelentse hogy csak egy hülye tréfa volt.
-Tudod hogy ilyennel nem viccelnék. -csuklott el a hangja.
-De..mi-mikor.....miért?-próbáltam összeszedni magam, de nem igazán ment. Csak az kattogott végig az agyamba hogy Miattam volt.
-A mentők félórája  vitték el.  Eszméletlenül találtam a mosdóban.-sírta el magát megint. Már akkor úgy éreztem hogy szorítsák a szívem mikor még ki se mondta, csak sírva a vállamra borult. De ezek a szavak után, olyan mintha még erősebben szorítanák, és félek ha még rosszabbat mond vagy látok kiszorítja belőlem az életet is.
-H-hová?-A beszéd is nehéznek bizonyult. Mintha forró vasvillával szurkálnék a torkom.
-Gyere-szipogott.-odaviszlek!-fogta meg a kezem és vezetni kezdett, mert látta hogy megmozdulni is alig bírok. Hiába akartam, nem ment.
-Már felhívtam Zaynt mindjárt itt lesznek-húzott maga után. Vagy ötven kérdést akartam feltenni de egyszerűen nem ment! Köztük azt is hogy miért nem hívott fel mikor     megtörtént? Vagy mért nem ment vele? Mikor vitték el? Mi a baja? Kérlek Istenem ne legyen semmi!
A hideg levegő kicsit hűtötte a torkom égését, de a szívem ugyanúgy eszeveszettül szorongatták. Legszívesebben futva tettem volna meg az utat a kórházig, akkor is ha azt se tudtam melyikbe van. De nem tudtam megmozdulni. Mit csinálhatott magával? Miért tette? Miért tettem?
-Miért?-jött ki a számon ez az egy szócska. Ez a hülye szó! De még így is alig hallatszódott. Hallottam ahogy egy kocsi leparkol, de olyan messzinek tűnt mintha csak a a város másik végéről hallatszott volna.
-Gigi!-kiabálta egy hang. Nem láttam mi történik mert végig a földet bámultam, csak duruzsolást halottam. Utoljára akkor voltam ilyen, mikor anyu felhívott hogy Fizzy kómába esett. Nem tudtam válaszolni,sőt a kezemből is kiesett a telefon. De ez rosszabb. Mert ehhez betársul a bűntudat is.
-Louis! -rángatott egy hang. Olyan volt mintha a víz alól húztak volna fel. Minden zaj kitisztult és a torkomon az a vas már egészen lecsillapodott.
-Induljunk!-siettem a kocsihoz és bepattantam rajta. Harry is jött utánam. Az egész banda itt volt. A hely is kevés volt, de szerintem semelyikünket sem érdekelte. Csak Zaynt néztük ahogy eszeveszettül végig halad az utcákon, és fejben már a kórházba voltunk. Ott ültünk a várakozóban idegbetegen.
A töprengésem az ajtó nyilasa zavarta meg ahonnan azonnal kipattantam és berohantam az ajtón a többieket lehagyva.  Azonnal a recepciós felé rohantam.
-Hol van?- tettem mindkét kezem a pultra.
-Maga Louis Tomlinson?- csillantak fel a szemei. Keserűen megfordultam, de a kezemmel azt a nőt mutattam és Liamre néztem. Csak pár pillanatig, amíg kapcsolt és a pult felé sietett. Összeszorítottam a sz és meg semmisülve leengedtem a kezem. Ha gondolkoztam volna, akkor nem történt volna ez az egész! Ha valami baja lesz...azt nem bocsátom meg magamnak.… Senki sem bocsássa meg nekem mert csak az én hibám volt. Pedig ma ígértette meg velem az anyja hogy vigyázok a lányára, erre egyből elbukom. Az anyja!
-Valaki hívja fel az anyát! -kiabáltam hangosabban mint akartam, mert a kórházban tartózkodók mind rám vetették a szemüket. Volt akié sírástól volt vörös, volt aki mosolygott-nyilván meggyógyult a szerettük-és volt aki döbbenten nézegetett. Biztos felismerte ki vagyok. 
Olyan volt mintha felébredtem volna, de mégis más. Tele lettem energiával. Ezen az estén az érzések másként mutatkoznak meg  mint máskor szoktak.
-Louis!-fogta meg a vállaim Harry a szemembe nézve. -Nem lesz semmi baj nyugodj meg! -Láttam rajta hogy ő is meg van rémülve, de nem kérdeztem rá.  Egy hosszú mély levegőt vettem, majd kinyitottam a szemem.
-Kinek van meg a száma?-halkult el egészen a hangom, és szinte beszélni is alig tudtam. Mind nemleges választ adott, míg nekem csak az a mondat  keringet a fejembe. Kérlek Louis vigyázz a lányomra! -Valaki menjen el érte!
-Majd mi elmegyünk -mondta Zayn és megfogta barátnője kezét. Mielőtt ki ment volna megveregette
-A 178-as szobába van a második emeleten.-tért közénk-bár nem is volt távol-Liam. Hevesebben kezdett a szívem dobogni, de mielőtt elfuthattam volna Liam megfogta a karom és vissza húzott.-Most vitték be!
-Akkor még ott van az orvos!-szakítottam le magamról a kezét, s meg sem várva a liftet felrohantam a lépcsőn. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, a torkomba a villa megint felforrósodott, a mellkasom egyre gyorsabban emelkedett fel-le. 178 178 178 178 -mondogattam magamba hogy el ne felejtsem a hülye agyammal.
Elveszettül bolyogtam a második emeleten a szobát keresve. De amikor már háromszor is ugyanott kötöttem ki kezdtem kétségbe esni, amikor megpillantottam egy nővért.
-Hölgyem!-futottam felé. - Hölgyem hol van a 178-as szoba?-kérdeztem lihegve. Nem szólt egy szót se, csak jobbra mutatott. Azonnal odavetettem a pillantásom. 178-olvastam el az ajtón található írást. Most elég hülyének érzem magam!
Betéptem azt nem zavartatva magam. A szívverésem lelassult, a tűz a torkomba elepedett, remegés járt át, s akkor vettem észre mennyire kifáradtam a futástól. A remegés nem volt más, mint a sírás. Fojtogatott. Erős akartam lenni, és nem sírni azért mert hibáztam, de rájöttem hogy hülyeség volna. A sírás az érzést rejti, és ha  nem sírnék nem éreznek. És én érzek!
Apró lépésekkel közelítettem az ágy felé ami az ablaknál volt. Mikor odaértem szánalmasan a földre rogytam, kezeimmel megfogtam az övét, s ráhajtottam a fejem.
-Sajnálom!-sírtam. -Sajnálom!
Már egészen lecsillapodott a sírásom mikor meghallottam Harryék hangját.
-Hogy mondjuk el neki?-kérdezte valakitől Niall. Mit mondjanak el? Mi lehet olyan rossz? Felemeltem a fejem és az alvó-vagyis remélem-lányra néztem.
-Mi történt veled?-suttogtam.
-Akarják hogy én mondjam? -Ez bizonyára a doki.
-Kérem!-könyörgött Liam. Gyáva nyulak!
Az ajtó nyílt, és én azonnal felpattantam.
-Mit nem mértek elmondani? -kérdeztem háttal állva még mindig nekik, s reméltem hogy nem túl sírós a hangom.
-Uram! -kezdte az orvos.
-Doki ne szépítse mondja ki! -fordultam meg belefojtva a szót.-Kérem- tettem hozzá. Bólintott majd belekezdett.
-Kisebb csapás érte a fejét. Rajta függ hogy mi történik vele.
-Ezt hogy érti? -ráncoltam össze a szemöldököm.
-Három lehetőség. Jobbik esettbe már holnap felkel -Itt elhallgatott.- De az is meglehet hogy kómába esik. De ez...-Nem bírtam tovább hallgatni. Egész testem megfeszült a dühtől. Egy utolsó pillantást vetettem Elire és kirohantam az ajtón. Jobbik esettbe holnap felkel? De mi van ha kómába esik? Egyáltalán meddig? És mi a harmadik lehetőség? Nem volt okos ötlet hogy ott hagytam az orvost, de egyszerűen nem bírtam maradni. Nem bírtam hallgatni azt, hogy miattam történik ilyen. Ha itt lenne az anyám most jól helyre rakna. Suzyval együtt!  
 Már csak azt vettem észre hogy a friss levegőt szívom be, és kikerültem a kórház fehér falai, és fertőtlenítős szaga közül. Dübörgött a mellkasom, késztetést éreztem hogy valamit vagy valakit megüssek. A kuka volt legközelebb hozzám amibe erősen belecsaptam aztán fel is rúgtam. Nem érdekeltek az emberek csak ő.  Az agyam sztrájkolt, nem tudtam tisztán gondolkozni s attól féltem hogyha megszólít valaki megütöm. A kezem ökölbe szorítva, véresen hevert a oldalamon. Nem éreztem mit ártott volna nekem előbbi tettem.
Felnéztem a csillagos sötét égre, s egyre  hangosabban kívántam   magamban hogy ne legyen semmi baja. Tudomásul vettem hogy nem vagyok jó neki, de ha elhagyom ahogy nekem neki se jó. Mert Miattam történt minden!
Sajnálom szerelmem. -hajtottam le a fejem utat adva további könnyeimnek.


Harry Styles
Eldöntöttem mit akarok, rá akartam lépni arra a bizonyos útra, de Ő megint visszahúzott,
 Az élet egy telefonhívás lenne? Mert akkor köszönöm az eddigieket, de a halált választom. Hogy miért? Nem "fuldoklom", és nem agyalok. 
 Mindössze csak órák teltek el, de máris megtörtént a baj, ami miatt most az utcákat járom és nem alszom. Mert legszívesebben ott lennék vele fognám a kezét, és gyötrődnék! De nem lehet...Nem lehet mert akkor észrevennék milyen fejet vágok, és tudnák hogy mit érzek. Látnak hogy lehajtom a fejem és a cipőm orrát nézem, miközben próbálom nem elsírni magam, hogy ne legyek átlátszó de nem lehet, mert átlátszó vagyok. És ezt utálom! Gyűlölöm hogy aki ismer, csak rám nézz és tudja mi a bajom. Mert ha nem így lenne, akkor póker arcot vágva, a kórházba lennék, azzal az indokkal hogy Louisnak segítek átvészelni. De nekem is kéne valaki aki segít átvészelni ezt az egészet! Segítene kitörölni a fejemből  tényeket legalább egy pillanatra. De nincs ilyen, így a tények és az emlékek még most is égetik a szívem, és a memóriám. Mert ha visszagondolok az alig fél órája történt eseményekre, össze kell szorítanom az izmom, hogy ne tegyek semmi rosszat. Mert már így is elég rosszat tettem. Pedig megfogadtam anyámnak, még mielőtt elmentem az x faktorba hogy sose leszek rossz ember, amit eddig sikerült betartanom. Nem kellett volna megtennem! Mert a cselekedett után, valami visszafordíthatatlan vette kezdetét. És ami még rosszabb elárultam a barátomat.
Be akartam csapni magam, de ezen a rohadt estén úgy látszik, feladta az eszem a harcot a szívemmel, és az érzések mind egy varázsütésre rám zuhantak. Pedig én megpróbáltam! De nem ment mert..megcsókoltam. Igen! Tudom! Mikor mindenki kiment sunyi módon megcsókoltam telt ajkait. És igen sajnálom! Nagyon sajnálom.
Sajnálom hogy elhagytam. Sajnálom hogy becsaptam. Sajnálom hogy átvertem a legjobb haverom. Sajnálom magam amiért ilyen undorítóan szánalmas vagyok, de legfőképpen azt, hogy eleped. De azt nem sajnálom hogy megcsókoltam. Hiába próbálom nem megy. Gonosz vagyok.
Elhagytam anno hogy ne kelljen olyan életet élnie mint nekem, és azt hittem elfelejtettem, de mikor megláttam újra elöntöttek a vegyes érzelmek. És ha tudnám mivel tehetem jóvá megtenném. De nem tudom. Ezt? Jóvátenni? Egyáltalán lehetséges?
 Felnéztem a csillaggal pompázott égre.
Haha szánalmas vagy Styles ezt már nem lehet jóvá tenni! Mivel is tennéd jóvá? Hisz nem is akarod élvezted nem? Erre vártál, hát megkaptad. Úgy se fog kiterülni. -szólalt fel az agyam. Igaz! Nem fog kiderülni és akartam is megkaptam ennyi.
Harry mire is tanított anyád? Légy jó! És te jó vagy Harry. Az nem bűn ha szeretel egy lányt. De jóvá kell tennéd. És tudod mivel. -suttogta a szívem.  Na most mégis kire hallgassak? És pontosan mit értett hogy tudom mit kell tennem?! Hisz nem tudom!
Hé szívem én nem tudom miről beszélsz?
Meggyötört arccal ültem le egy padra és gondolkozni kezdtem. De nem tudtam mert örökösen Ő járt a fejembe. És még nem is tudtam neki elmondani azt  telefonhívás izét.
Megvan! Tudom mivel tegyem jóvá! De ahhoz segítség kell...


4 megjegyzés:

  1. Sziaaa!! Egyszeruen imadom...rohadt jol irsz..❤ a reszek tartalmasak es hosszuak es izgalmakkal teliek. (letezik ilyen szo?)egy irono veszett el benneed Remelem h harry mindent helyre hoz...mar alig varom h megtudhassam h mit is talalt ki xd... de a heti egy resszel megolsz.. naponta nezek fel h hatra raktal e mar fel uj resz... nem lehetne heti ketto? Xd

    Alig varom a kovi reszt ��❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hűű nem tudom mit mondjak..nagyon jól esett amit írtál!
      Hát azért nem hiszem hogy hosszúak, de nagyon jól esik hogy ilyeneket feltételezel róla. Hát hogy Haroldka mit talált ki az kiderül. De ha józan paraszti eszel gondolkodsz rá fogsz jönni.
      Na azt én is szeretném hogy gyakrabban legyenek a részek nem csak te. Csal néha megtalál az ihlet hiány és az idő. De megpróbálom és köszönöm! :)) ❤
      Pontosan nem tudom mikor lesz kövi fejezet, mert még el se kezdtem de ha pontos lesz a dátum azonnal leírom. :)

      Törlés
  2. Sziaaa!! Egyszeruen imadom...rohadt jol irsz..❤ a reszek tartalmasak es hosszuak es izgalmakkal teliek. (letezik ilyen szo?)egy irono veszett el benneed Remelem h harry mindent helyre hoz...mar alig varom h megtudhassam h mit is talalt ki xd... de a heti egy resszel megolsz.. naponta nezek fel h hatra raktal e mar fel uj resz... nem lehetne heti ketto? Xd

    Alig varom a kovi reszt ��❤

    VálaszTörlés