2.fejezet

Nem ismerlek

 A telefonom csörgésére ébredtem, amit biztos anyu állított  be mert mostanság  nem csinálok semmit és elhanyagolom magam. A másik ok az hogy most állt be az új munkahelyére és egy tiszta házba akar hazajönni a kifárasztó munka után, amit meg értek.

 Bár semmi kedvem nem volt kikelni a puha ágyból, de ez nem akarat kérdése. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyon és a fürdő felé vettem az irányt, igen külön fürdőszobám van mellékesen. Csukott szemmel próbáltam eljutni aminek meg volt az ára mert balszerencsémre felbuktam a cipőmben és orra estem.
-Ez a nap is jól kezdődik-sóhajtottam fel. Az én hibám amiért ilyen rendetlen vagyok de főleg béna. Lemostam hideg vízzel az arcomat, megfésülködtem, felöltöztem és kimostam a fogamat. Étvágyam nem volt így bekapcsoltam a zenét és takarítani kezdtem. Már a szobámban rend volt amikor kaptam egy üzenetet  ahogy mindenki akinek van freemailje van hogy  este buli lesz. Elmegyek már féléve nem nyeltem le alkoholt a torkomon. Ideje végre kizökenni a hét ártalmaiból.
 A nappalitól kezdve az emeletig ragyogott minden. Sosem volt baj egy szóra kitakarítottam ha megkértek rá, meg táncoltam is amit már rég nem tettem. Már majdnem 4-óra volt nem tudom hogy takaríthattam eddig de mindegy is már. Rendeltem egy pizzát és írtam egy üzit anyunak hogy ne keressen "elmentem bulizni." Kifizettem az ínycsiklandozó pizzát és bemajszoltam. Felvettem egy bulizós cuccot, halványan kifestettem magam, a zsebem tele vágtam lóvéval, késznek nyilvánítva magam.

Nem úszhattam meg a riporterek kérdezősködésért, amit nem is értek hisz nem vagyok híres.

-Elnézést nem látta Louis Tomlinsont?-szegezte felém a kérdést. Már megint azzal a hapsival vannak.

-Nem ismerem így névről-vontam meg a vállam. De persze nem hagyott elmenni és elém szegezett egy fotót. Louis az a fiú akivel összekaptam a parkban. Most már kezd leesni miért volt bunkó valamit tett ami nem biztos hogy igaz. 

-Így se-Egy hümmöt kaptam annak jeleként hogy nem sokat segítettem de nem is akartam. De nem is ezen akartam rágódni. Be érve az épületbe megcsapott a már elszokott szagok pia és cigi. Én is cigiztem de leszoktam róla és eszemben sincs visszaszokni. Gyors léptekkel indultam a bárpult felé hogy megkezdjem a bulit.

-Whisky lesz -mondtam a kiszolgálónak és leültem egy székre. Körül néztem nem volt valami nagy felhajtás táncoltak és néha felnevettek. De a majdnem mellettem ülő pasin megakadt a szemem. Louis volt az igen az a Louis. Megérezhette hogy bámulom így felém szegezte a tekintetét. Hiába akartam levenni róla a szemem nem tudtam olyan érzés volt mintha lefagytam volna.

-Mit bámulsz?-nézett még mindig engem. -Nem mintha zavarna-tette hozzá és elnevette magát. Látszott rajta hogy kivan merülve és ezt az alkoholba fojtotta bele.

-Louis?-vettem el a pillantásom, mert fura volt hogy egymást bámuljuk percek óta.

-Honnan..-kezdte volna de aztán leesett neki. - Már el is felejtettem hogy híres vagyok-nézett rám majd kirázta hideg a gondolatától is megrémülve.

-Hát én nem tudtam míg nem állított meg egy riporter-nevettem fel kínosan.

-Csinos vagy-kezdte meg a bókolást.

-Te magadba vagy? -tettem fel a kérdést, s lehúztam a tömény italt.

-Eddig 3 idiótával voltam de eltűntek-nevetett fel.-Nem mintha bánnám te jobb társaság vagy-tette hozzá mielőtt bármit szólhattam volna. Szégyenlősen lesütöttem a szemem,amin én is meglepődtem. Azt terveztem hogy leiszom magam de megesett a szívem egy idegenen akiről annyit tudok hogy Louisnak hívják és híres. De ha itt hagyom még több bajt csinál magának.

-Hazavigyelek?-fordultam felé.

-Nagyfiú vagyok már-ivott egy kortyot.

-De jót akarok és..-folytattam volna de közbeszólt.

-Megadom magam-állt fel.Gyorsan megfogtam mielőtt hátraesik.

-Hol laksz?-húztam az úton.

-Az nem jó ötlet ott van a sok riporter-rázta meg a fejét.-Nálatok?-kérdezte.

-Én anyámmal lakom-sütöttem a le a szemem.

-Te még mindig anyáddal lakol.-nevetett ki.Magyarázkodtam volna miért de minek egy részegnek.

-Ilyenkor már alszik.Úgy hogy ha nem csapsz nagy zajt nem veri szét a helyes pofidat.-jött ki a számon mielőtt gondolkozhattam volna.Most esett le hogy hazaviszek egy idegent.

-Szóval helyes-sejtelmeskedett. Megforgattam a szemem és húztam tovább az utcán. 

-Kocsival jöttél?-törtem meg a csendet.

-Nem de van otthon sok kocsi majd adok neked meg az egész világnak!-kiabálta.

-Azt megnézem.-néztem rá.Egy levakarhatatlan mosoly volt az arcán.

-Hogy hívnak szépségem?-néztünk még mindig egymást.

-El de mehetnénk-húztam jobban. De egy pillanatra megállt.

-El mint Eleanor?-kérdezte kétségbeesetten.

-Nem-vágtam rá azonnal. -El mint Elizabeth-kicsit megnyugodva lépett utánam. Nem tudom mit gondoljak egy Lou nevű fickót behozok a házba akiről annyit tudok hogy híres. De már ezen nem is tudtam nagyon gondolkozni mert az ajtónk előtt állva kerestem a kulcsot. Már kinyitottam de meg halottam a hátam mögül áradó zajokat. 

-Louis hol vagy?-kerestem a szememmel. 

-Itt vagyok- emelte fel a karját a bokorból. Beesett a bokorba na ezen kénytelen voltam elröhögni magam. Segítettem neki fel állni és behúztam az ajtón. 

-Fel a magasba!-mutatott fel a kezével.

-Csend!-állítottam le mielőtt felveri anyut.

-Szép a házatok Ellie-nézett körül. - De a szobád szebb nem? - húzogatta fel-le a szemöldökét. -Te hülye vagy. - meg nevettetett. Megint. 

-Akármi is folyik benned most felejtsd el. - ráncigáltam fel a lépcsőn az arcát fürkészve. 

-Nem vagyok vadállat. - nézett rám. 

-Hol alszunk?-tette fel a kérdést mikor beértünk a szobába. 

-Alszol de így nem-mutattam rá és behúztam a fürdőbe. Megmostam az arcát, levettem a cipőjét és lefektettem. Magamnak is csináltam helyet a  földön, beállítottam a telefonom csörgésre hogy még anyu előtt hazaküldjem Louist aki azt se fogja tudni milyen országba van. Én nem vagyok normális az biztos. 

-Ellie!-szólított egy hang az ágyról. 

-Aludj velem nem ismersz de elhoztál a házadba akkor? - fordult felém. - Meg jó volna nem? 

-Nem! Jó éjt Lou. - feküdtem le. 

-Jó éjt. 

                                                           / Louis Tomlinson/

Nyögdécselve ültem fel az ágyon de hiba volt mert a fejem elkezdte régen várt bosszúját. Lassan kinyitottam a szemem és egy vadidegen szobában találtam magam. Gyorsan lehúztam magamról a takarót és megkönnyebbülve vettem észre hogy van rajtam ruha. Körülnéztem a nagy szobán a szemem egy lányon akadt meg aki még nagyban a földön szuszogott. Bejöttek a tegnap este képkockái de a még nem ugrott be. Sosem találtam hozzá foghatót behozott egy idegent házába ahol nem is egyedül lakik de nem aludt velem. Ebből adódóan minden kétségem elszállt hogy nem olyan lány aki két szép szóért karjaidba ugrik. Persze biztos nem felejtette el milyen bunkó voltam a parkban. Mielőtt elmegyek muszáj lesz megkérdeznem miért csinálta? Miért nem hagyta hogy még egy probléma növelje az életem. Próbáltan minél halkabban lejönni az ágyról de bénaságom miatt nem sikerült. Megbotlottam a cipőmbe ami az ágy elé volt rakva, ezzel felébresztve. 

-Jó reggelt!-köszöntem csak hogy ne vegye észre tettemet. 

-Te meg mit csinálsz a földön?-méregetett fel. 

-Megbotlottam-mondtam amire elnevette magát. Felkeltem a földről és az ágyra ültem. 

-Hogy hívnak? - kérdeztem mert már zavart hogy a nevét sem tudom. Kikerekedett szemekkel ült fel. 

-Szóval nem emlékszel semmire. 

-De, csak pont a neved nem ugrik be seggfejségem miatt -ráztam meg a  fejem. 

-El vagyis Elizabeth Taylor - nyújtotta felém a kezét. Hihetetlen hogy még a nevük is hasonló. 

-Louis Tomlinson - fogadtam el. Sikerült normális arcot vágnom. 

-Hol a mosdó? - tettem fel a  kérdést. 

-A hátad mögött-mutatott abba az irányba.Gyors léptekkel eljutottam a mutatott célig. Megmosdottam de már nem bírtam magamba tartani a kérdést. 

-Miért segítettél?-hajoltam ki az ajtón. 

-Hát azt még magam sem tudom-tűrt bele az hajába. - Nem tudom miért vannak rád szállva amihez nincs is közöm. Csak nem akartam hogy újabb bajt csinálj magadnak-nyögte ki. 

-Köszönöm hogy gondoltál rám-vettem az irányt felé. - Meg bocsánatot akartam kérni a parkos dolog miatt. 

-Semmi baj-rázta meg a fejét és felállt hozzám. - Én is ilyen voltam míg rá nem jöttem hogy ezzel magamnak ártok. 

-Szóval veled is volt valami-néztem rá. 

-Ahogy mindenkivel-sóhajtott fel. 

-Csak nehéz róla beszélni. - mondtam.Aztán megéreztem lentről egy számomra nagyon kedves illatot.

-Répa? - kérdeztem meg az előttem álló lányt. 

-Lehet-vonta meg a vállát. 

-Azt szeretem-néztem rá könyörögve. 

-Most azt várod hogy menjek le és lopjak egy répát anyutól aki nem tudja hogy itt vagy és azt kell neki mondanom hogy nekem kell mikor én már nem szeretem-tette csípőre a kezét. De hiába répáért bármit megtennék nem ijesztett meg. 

-Megtennéd-mondtam szinte már könyörögve. Mire ő feltartotta a kezét és már indult volna ki mikor felém fordult. 

-Nem értelek-rázta meg a fejét és már ki is ment. Tudom mire érti itt könyörgök neki egy répáért mikor van pénzem magamnak venni. Én erre csak annyit mondok Nem bírnám ki addig. Amig elment lopni addig bementem a mosdóba és megmostam az arcom, amikor furcsa érzés támadt meg mintha még sok időt töltenék itt. Ami persze hülyeség. Megráztam a fejem és a telefonomra lettem figyelmes ami a zsebembe volt meg se kell mondanom kihívott már magához tért és végre észre vette hogy eltűntem nagyon jó barát. Duzzogtam magamba. 

-Hol vagy?-tért egyből a lényegre. 

-Egy házban-mondtam unottan. 

-Tommokám ezt azért nem gondoltam volna rólad-vette fel a Harry felé perverz viselkedését. 

-Nem az amire a te hülye agyad gondol-forgattam meg a szemem amit ő nem láthatott. 

-Jól van jól van de ezért még haza gyere-tette le a telefont kuncogva. Mit ne mondjak ez nem meglepő. Épp Ellie lépett be igen Ellie ez jó becenév. Két répát lóbált a kezébe. Leraktam a telefonom az éjjeliszekrényre és figyeltem a répákat. 

-Elküldtelek egyért és te hozol kettőt?-mondtam elismerően. 

-Jössz egy csokival amiért hazudtam-lóbálta még mindig a répát mire én kikaptam a kezéből. 

-Kivel beszéltél ki? - húzta fel a szemöldökét. 

-Csak egy idiótával-sóhajtottam és beleharaptam a zöldségbe. 

-Hogy fogok én hazajutni? - esett le a helyzet . 

-Tudsz mászni? - húzta félmosolyra a száját. 

-Annyi baj legyen-legyintettem a kezemmel és már csak a zöldségre figyeltem. 

-Dúl a szerelem-bökött a répára és elnevette magát. 

-Már csak ő maradt-szomorodtam el.Nem tudom miért a szerelem szó hallatán rá gondoltam. Ellie észrevette és megölelt szerintem még ő is meglepődött tettén, de persze visszaöleltem. Fura érzés volt hogy egy idegen törődik velem. A nap hátra lévő részében stúdióztunk és három kíváncsi szempárt éreztem magamon de nem volt esélyük kérdezősködni, aminek én örültem.Nem nagyon tudtam koncentrálni az éneklésre, csak rajta járt az eszen és a problémáján. Már 5 óra volt mikor Liam lépett be a szobámba -Hol voltál este?-ült le mellém. 

-Otthagytatok-néztem rá. 

-Ugye nem csináltál bajt? - kérdezte az előbbi kijelentésemet maga mögött hagyva. 

-Nem csak egy lány segített nekem hogy ne csináljak bajt magamnak én meg bunkó voltam vele a parkban-fakadtam ki. Liam figyelt minden betűt amit kinyögtem. 

-Hát.. Ez egy fura helyzet amibe csak egyet tudok mondani kérj bocsánatot. 

-Már megtettem. - emeltem felé a pillantásom. 

-Akkor ne rágódj rajta nem csináltál semmi rosszat-veregette meg a vállam. És már indult volna ki az ajtón de utána szóltam. 

-Liam! - kérdőn nézett felém. 

-A többieknek mond el te  most nem akarok senkivel beszélni-hadartam.

-Hazza már másra gondolt-nevetett fel. 

-Tudom én -legyintettem a kezemmel. Meghallgatott majd kilépett. El fogom felejteni tudom hogy sikerülni fog.